[Későbbi] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Kasumi:
-Az lehet.Viszont én már bízom benned.-mosolyogtam rá aztán azon amit mondott kicsit akadozva kezdtem a levegőt venni.
-De.-ellenkezek és lehajtom a fejemet.Nem,nem Kasumi ezt nem teheted meg vele.Fájdalmas lesz és amúgy is nem jó érzés más véréből inni.
-Nem tehetem.-mondtam miközben megfogtam a csuklóját ami a vállamon volt.Viszont belülről kedztem egyre szommjasabb lenni.Viszont Abbie vére jelenleg a tiltott gyümölcsöt jelenti számomra.
|
Luka
Elmosolyodott, és mély levegőtt vett.. imádta az őszi illatokat, különleges volt. Pár percig csak csöndben élvezte a szelet és azt ahogy a nap sugarai átjutnak a fák lombjai között. Felsóhajtott és Ryan felé fordulva kezét a padtámlájára támasztotta
- Mit ne értsek félre?
Elvigyorodott és a fiú vad piercing-jeit figyelte elképedve.
|
Abbie:
Csak hogy nem vagy a barátnőm még.. Még nem tudtál bizonyítani..-néztem rá kissé fapofával.-Kibirom.. Nyugi.. Ha annyira rosz lesz erősen megmarkolom a válladat..jó? Nekem is egyszer át kell élnem, és inkább veled mint mással, akit lehet, hogy nem ismerek..-néztem rá, miközben felsóhajtva görnyedtem egy kcisit meg. Egyik kezemet vállára tettem.
|
Yuki:
Csak bólintok egyet majd Yoru után én is felugrok a fára és ugrálok után a fákon.Majd a kirándulóktól pár fával arrébb megállunk és megbeszéljük, hogy mi legyen:
-Mindenkit meg kell ölni..Nem lehetnek tanuk.-nézek rá komolyan.Elvégre ha valaki élve kijutna akkor abból még gondunk lehet.Főleg, hogy az Akadémia is megtudja, hogy kijutottunk.
|
Yoru
-A fák felől közeledjünk feléjük....-fordítom a fejem Yuki felé, majd helyből felugrom a fákra, majd hangnélkül szögdécselek.
A kirándulók előtt néhány méterrel lévő fán gubbasztok, és várom Yukit. Mikor idéér hozzám, halkan beszélni kezdek.
-Bizniszeljünk.....Hehe.....Szóval. Mindenkit meg kell ölnünk, vagy egyesével lecsapunk a hátul maradókra....
|
Kasumi:
-Micsoda?!-kerekednek ki a szemeim és értetlenül nézek a lányra
-Az előbb még féltél tőlem.-nézek rá furán.
-Nem fogok inni a véredből.Az egyik ok az pedig az, hogy a barátnőm vagy és nem akarok neked ennyi fájdalmat se okozni.A másik pedig utálom a vért.-mondom komolyan és határozottan
|
Abbie:
Összerakosgattam a képkockákat, hogy miért gyenge, így hatalmas elhatározásra jutottam.-Igyál az én véremből..-néztem rá határozottan.-A barátnőm vagy, azaz egy ismerősöm, és eddig nagyn aranyos voltál..Naa..-néztem fel rá kedvesen.
Ryan:
Nem..Nem..-mooslyogtam rá.-Jajj de ne érsd félre!-tettem vállá kezemet, miközben csak lecsaptam combomra vissza, és felsóhajtva, hatalmas lendülettel hátravágódtam, és vetettem fel az égre a fejemet. Két tenyeremet arcomra tapasztottam, és úgy néztem magam elé.
|
Kasumi:
Mikor Abbie bevallja, hogy tényleg nyomja valami a szívét.És el is mondja, hogy valakinek már itt kéne lennie meg, hogy lehet, hogy itt van de akkor már rám támadt volna kicsit értetlenül nézek rá:
-Szóval ő ilyen agresszívabb.Hát minden esetre remélem, hogy nem támad le.Jelen pillanatban nem vagyok valami erős.-mondom kicsit ijedten ugyan is ma van 3.napja, hogy nem ittam vért.Így elég gyenge vagyok.
|
Luka
- Baj?
Párat pislog és tekintetét más felé vezeti, hogy ne kelljen Ryan szemeibe nézni... túlzottan zavarba ejtő volt.
- Nincsen.. csak tudod. Ha senkivel se barátkozol szívesen.. én se akarok a terhedre lenni
Lemondóan sóhajt, és a test tartásán is lazít. A földet pásztázza egy ideig majd lehunyja a szemeit és óvatosan a pad támlájának dől.
|
Yuki:
-Én is úgy gondoltam.-válaszolok aztán egy mélyen beszívom a lvegőt és mikor megérzem a kirándulók vérének az illatát a szemem kicsit vörösödik.Majd megnyalom az ajkaimat:
-Arra vannak.-mutatok a jobb írányba-Ha jól érzem körülbelül 20-an vannak.-saccolom meg a számot
|
Ryan:
Egy darabgi arcát figyeltem.-Baj van?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel, és ráncolt homlokkal. Tekintetemet övének szegeztem, mintha vallatni akarnám. Komolyan néztem őt. Látszott rajta, hogy valami problémája van.-Ja bocs, elnézést!-nevettem fel, amikor a géneket hozta fel.
Abbie:
Igen van..-néztem rá, majd csak az órámra néztem.-Akinek már rég itt kéne velem lennie.. felkeltem.. Hallóóó!! Vagy csak itt van, hülyének akar tettetni.. Nem, akkor már rég nekedugrott volna..-vonam meg vállamat.-Ha valaki közeledik hozzám akkor igen agresszív, főleg a férfiakra. A nőkre nem annyira. Az előző barátomat majdnem megölte, mert megcsókolt és hozzáért a derekamhoz..-vontam vállat.-Sierült is elüldöznie..-sóhajtottam, majd felkaromat nyomkodva néztemrá.
|
Yoru
-Köszönöm! -hajlok meg a lány előtt, mikor megdicsér.
-Vagy mehetnénk ketten is...-hallatszik a hangomon, hogy arcomon egy pimasz vigyor ékeskedik.
-Mit szólsz? :3
|
Luka
A vámpír szóra egy hatalmas gombócot nyelt le a torkán... egy ideig még nem mondott semmit... inkább azon gondolkozott, hogy fűzzön-e valami megjegyzést hozzá, de inkább annyiban hagyta a dolgot.. Mikor Ryan a hajára kérdezett rá, le vehető volt az arcáról, hogy az életében talán ez az egyik legérzékenyebb pontja.
- Ezek a gének...
Mosolyogva hajtotta le a fejét és amúgy is kopott kék körömlakkját kezdte el kapargatni.
|
Kasumi:
-Biztos?-kérdezek rá utoljára.Persze nem vagyok hüyle látom rajta, hogy baj van de ha nem akarja elmondani én nem fogom hibáztani elvégre túlzás azt mondani, hogy 1 órája ismerjük egymást.
-Egyébként neked van testvéred?-kérdeztem rá-Tudod én mindig is szerettem volna egyet..Csak nem lett.-mondtam félre húzott szájjal
|
Ryan:
Mélyen felsóhajtottam.-Mondjuk úgy, hogy nem igazán szeretek barátkozni emberekkel.. Meg vámpírokkal. Nem vagyok olyan típus.-jelentettem ki, miközben lenéztem rá, és combjaimra támaszkodva lehajtottam fejemet. -Amúgy ilyen pink hajjal születtél, vagy festeted?-simítottam végig egyik tincsén.
Abbie:
Ahogy rákrdez megrázom fejemet lehunyt szemekkel, és egy grimsz múlva, picit vöröses a könnyek visszatartásától szemmel nézek fel rá.-Jól vagyok!-jelentem ki gyorsan kicsit hadarva, majd a távolba meredek, és alsó ajkamat haradálom, hogy visszatartsam az érzéseimet. Majd Ryannak elmondok mindent szokás szerint.
|
Yuki:
Végig néztem Yoru műveletét.Be kell vallani, hogy ügyes volt.Jól kiszámította a dolgokat bár tény, hogy a tetőről átugrani ide egyszerűbb volt de így sem vették őt észre.
-Igen láttam.-mondom és akaratlanul is de halványan elmosolyodom
-Szép volt.-dicsérem meg aztán ismét semlegessé válik az arckifejezésem
-Na akkor megyünk a kirándulókhoz?-kérdezem halkan ne, hogy meghallják az őrök.Bár ha olyan bénák, hogy nem vettek észre minket akkor eltudom képzelni, hogy süketek is.
|
Yoru
Bólintok egyet, majd szélsebesen leszáguldok a lépcsőkön. Nem állok meg, egy mora-t felborítottam az előbb azt hiszem...
Amikor leérek az udvarra, meglátok egy őrt aki épp hátra fordul, ahol én vagyok, így gyorsan felugrom egy fára. Pont nem vett észre. Nem sokon múlott. Arrébb ugrok pár faágat, majd lkeguggolok. Innen pont látom Yuki-t.
Hátrébb mászok egy másik fára, majd egy ablak párkányra. Ahogy ráállok, a párkányra, körbe nézek és felmérem a terepet.
"Ha innen, oda ugrom, akkor oda fogok érkezni..."
Elrugaszkodom az ablak párányról, majd egy két fán, még végig futok, hogy legyen lendületem.Mindezt persze hangtalanul teszem....
Hirtelen kivágódom egy fenyő ágai közül, és legszívesebben sikítanék örömömben, de nem akarom hogy elkapjanak.
Egyen lábakkal, összehúzom magam, majd egy darabig zuhanok ag ágak között, aztán 5-6 méterre a földtől, az egyik kezem kinyújtom, és megfogom az egyik ágat. Egy kezemen lógok, nem messze Yukitól.
-Láttad ezt Yuki?! Fantasztikus volt! -mondom vidáman, miközben elengedem a faágat, és mikor talpra érkezem, leguggolok, hogy ezzel topítsam a "becsapódást".
|
Kasumi:
-Akkor jó.-sóhajtottam megkönnyebülten aztán mikor azt mondta, hogy ő mindent ijesztőnek talál elmosolyodtam:
-Pedig nem minden olyan ijesztő.-rázom meg a fejem.Aztán mikor egy jó mélyről jövő sóhaj hagyja el a száját közelebb megyek hozzá és kérdőn nézek rá:
-Mi a baj?-kérdezem enyhe aggodalommal
|
Luka
Kérdően néz fel ismét Ryan-re.
- Miért vagy a sötétben?
Hangjában érződik a kíváncsiság, hiszen a fiú dampir... Mikor "kényelmesen" elhelyezkedett a padon a fiú ötletén felnevetett, kezét pedig a szája elé rakta
- Bunkert?
Szórakozottan néz körbe az erdőben... mondjuk igen, itt lenne az építésre lehetőség
|
Abbie:
Igen.. Csak elsőre!-mosolyogtam.-mondjuknekem minden ijesztő..-suttogtam a ruhám anyagát gyűrögetve.. Felsóhajtottam jóó mélyen tüdőből, és őt figyeltem egy kisebb idő után. Azon gondolkoztam, hogy hol lehet már Ryan... Mindig a nyomomba van...
|
[Későbbi] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés