[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Ayame
Unott képpel sétál a folyosón, ugyanis nincs senki akit éppen piszkáljon vagy akivel jókat röhöghetne. Sosem szeretett egyedül lenni. Az életében mindig szorosan körülvették a haverjai és amikor szüksége volt rájuk, akkor az igaz barátai is. Most viszont senkivel nem sodorta össze a sors és ez zavaró volt. Egy sóhaj kíséretében leült az egyik padra, majd könyökeit a combjára téve és a fejét a kezeivel megtámasztva bámulta a szemben lévő falat. Mivel más nem volt akihez beszélhetne, magában kezdett el dünnyögni.
- Csak tűnjön fel az a mihaszna Kenji, megkapja a magáét! Sosincs ott, amikor az embernek szüksége lenne rá. És még ő nevezi magát a legjobb barátomnak. Pff.
|
Kasumi:
Hirtelen elkapott a szomj így egy kis fintor jelent meg az arcomon ugyan is utáltam mások véréből inni már csak a vért is utáltam.
-Most mennem kell de még később beszélünk.-mosolyogtam Abbiera majd gyorsan az ajtóhoz léptem és leszáguldottam a lépcsőn már amennyire egy Mora gyorsan tud száguldani.Ezután az ebédlőbe indultam, hogy ne mások véréből kelljen innom ha nem valami véresebb ételt.
|
Luka
A csók bár enyhítette az első aktus kellemetlen érzéseit halkan így is felnyögött. A kellemetlen érzés lassanmúlni kezdett és ahogy Ryan mozogni kezdett benne halk és apró sóhajok hagyták el az ajkait. Arra, hogy a fiú csak a bimbóival kezdett játszadozni csak hangosabb lett valamivel. Sose képzelte ennél tökéletesebbre az első alkalmát...azzal akit szeretsz és aki szeret. Csipőjét megemelte, hogy Ry még mélyebbre tudjon hatolni benne
|
Yuki:
Mikor azt mondja, hogy azt nem fogja hagyni halványan elmosolyodom aztán semleges arccal bújok továbbra is a mellkasába.Mikor azután, hogy elhagyja a számat a "bízom benned" rögtön rávágja halkan de tisztán érthetően, hogy "nem kéne"...Erre csak megrázom a fejem.
-Későn szóltál.Már bízom benned és amíg okot nem adsz az ellenkezőjére fogok is.-mondtam és ismét csak halványan elmosolyodtam.
-Nézd gondolom most arra gondolsz, hogy esetleg a vámpír ösztöneid miatt megölsz vagy hasonlók.Erre csak annyit tudok mondani, hogy megölni nem tudsz maximum nagyobb fájdalmakat okozni.De egyébként is én szívós vagyok nem lehet csak úgy ledönteni a lábamról.Meg amúgy is a szeretet sok mindenre képes.Hidd el nekem, hogy lefogsz tudni állni.-mondtam komolyan
|
+18
Ryan
Lassan minden apróbb ruhadarab is lekerült rólunk. Ahogy felnéztem rá, egy csókkal eltereltem figyelmét, miközben finoman behelyeztem neki. Vártam, hogy hüvelye kitáguljon, így szabadabban mozoghassak. Ahogy ez megtörtént, elkezdtem előre-hátra ringatni csípőmet. Finoman teljesen benyomtam. Így folytattam.. Ki-be majd újra tövig lassan és élvezetesen..-Luka..-támasztottam meg mellein homlokom, így nyalogatva bimbóit.
|
LUKA. Kipirult arccal, teljesen felhevult testtel fekudt az agyon, kiszolgaltatva a fiu szamara, amit egyeltalan nem bant, sot egyre csak kivanta, hogy az belehatolva juttassa el a gyonyorig. Ryan osszes erintesere beleremegett es a feltett kerdesere csak hatarozottan bolintott egyet. Mindennel jobban akarta, ez nem volt kerdeses. A melltarto mikor kicsazolodott, segitve Ryannam egy mozdulattal hajitotta le az agy melle azt. Ajkaba harapva nezett vegig a fiu testen, majd szegyenlos pillantasokat vetett a sajatjaera. |
Shin:
-Köszönöm.-néztem őzinte hálával Lexyre, majd elvéve a rózsáát szirmait egy apró kis mozsárba tettem, majd összetörtem és pár csepp különleges gyógynövény kivonat olajat csöpgettem bel, majd összekevertem és rákentem sebemre ami azonnal meggyógyult.-Még egyszer köszönöm.-mosolyogtam a lányra, majd adtam egy puszi homlokára miközben zsebrevcágott kézzel sétáltam el melette.
|
Will
-De azt meg nem fogom hagyni.-biccentek egy aprót fejemmel, mikor alány a Napról kezd el beszélni, ám ekkor meghallom Yuki szavait, mire csak lehajtom fejem.-Nem kellene..-mormogom az orrom alá, teljesen komor arcot vágva.
Voltak már olyan eseteim, hogy az emberek megbíztak bennem, én pedig egy "szép" napon, nem tudtam uralkodni a testem felett, és eszemet vesztve csapoltam meg őket, úgy hogy aztán egy kevéske esélyük sem volt a túlélésre..és mindez csak azért, mert megbíztak bennem,de én..csak elvesztettem a fejemet és ezt tettem velük..
|
Ryan
Kaján és egyben perverz vigyorral csókoltam meg, miközben jómagamról is levettem a felesleges ruhadarbokat. A boxert még magamon hagytam. Lejebb csusszanva csókoltam meg pocakját. -Biztos hogy akarod?-nem haragudtam volna meg ha félrelépne. Lassan háta lá nyúltam, és kikapcsoltam kissé nehézkesen melltartóját.
|
Luka: halkan felnyog Ryan csokjaira es beleturva a hajaba harap ovatosan a fulcimpajara - a tied vagyok...- suttogja lagyan a fulebe es zihalva figyeli ahogy a ruh lekerul rola. Viszonozva a csokjait, kezeivel Ryan hatat simogatta, kormeivel pedig a borebe akadt mikor a fiu erzekeny pontjahoz ert. Belenyogve a csokba szakitotta meg azt es a fiu szemeibe nezve vigyorodott el, majd Ryan ajkaiba harapva csokolta meg ot durvan es kemenyen |
Ryan
Akarlak Luka.. Magamnak akarlak tudni..-elkezdtem arcát, majd állát, és így lefelé haladva csókolgattam kulcsontjáig. Kezeim lejebb csúsztattam, majd lehúzva lábait takaró anyagot kezdtem el leszedni. Miután ezzel megvoltam, áttértem a felsőjére. Miután azt is leszedtem, kezeimmel simogatni kezdtem combjait. Egyik lábam volt mostmár csak lábai között, így térdemet érzékeny pontjához tolva izgattam, miözben egyik kezemmel támaszkodam, másikkal mellétmaszíroztam, ajkaimmal pedig lágyan csókoltam.
2014.02.22 10:32 Ruby „
Luka
Ryan perverz mosolyára ő is valami hasonlót vág be, és amikor a fiú megcsókolja durván viszonozza, néha az ajkába harap, néha pedig a fiú érintésétől bele nyög a csókba. Kezeivel a fiú arcán felfelé haladva túr bele ujjaival a hajába és rászorítva présel a testét jobban Ryan testéhez. Lábait lecsúsztatja Ryan mellé valami féle terpeszben ül rajta ( érted szerintem :D)
|
Mikor mondtam a golyót, rögtön lelükte a tálcát. Végülis semmi közöm nincs hozzá.
- Egy skeleton rose? Az könnyű! - mondtam, majd a talajból növesztettem egyet.
- Kicsit poros, de a célnak megfelelő! - raktam hozzá és elmosolyodtam.
|
Yuki:
Miközben magához ölel és ad egy puszit a fejemre elmosolyodom.A komoly beszédén pedig bólinok majd a második felére halványan elmosolyodom de ez nem olyan igazi mosoly.
-Nem eshetett volna meg semmi.Striga vagyok és a Strigák halhatatlanok legfeljebb a nap tud elégetni.A vér veszteségtől maximum elájulni tudtam volna csak...De ez nem is fontos mert letudtál állni és te is tudod, hogy én bízom benned.Tudom, hogy mindig lefogsz tudni állni.-mondtam én is legalább olyan komoly hangnemben mint ő.
|
Will
Csak gyengéden átölelem a lányt, majd adok egy puszit a buksijára.
-De ha fáj vagy akármi, akkor azonnal szólj.-komolyodom meg egy pillanatra, és ugyanilyen hangnemben folytatom.-Valahogy éreztem hogy ez lesz..ha nem tudtam volna leállítani magamat, akkor még az is megeshetett volna, hogy..-nem fejezem be mondatomat hanem helyette csak szorosabban kezdem el ölelni Yuki-t..bár mondjuk..egy striga halhatlan, nem?
|
Yuki:
Mikor azt mondja, hogy jól van megkönnyebülök és halkan sóhajtok is egyet aztán mikor azt mondja, hogy "tényleg bocsi" megrázom a fejem és átölelem.
-Nincs miért bocsánatot kérned.Te is tudod, hogy ettől.-fogtam meg ott a nyakam ahol megharapatt...a heg már egészen be is gyógyult-Nem lesz semmi bajom és alig fájt sőt csak a vége fájt.-mondtam majd halkan elnevettem magam-Kicsit fura, hogy semmi se fájt csak a legvége.-mosolyodtam el
|
Will
Mikor a lány ondja hogy annyira azért nem fájt, félrehúzom számat. Úgy látszik fájdalommentesen képtelen vagyok vért szívni..de nem hiszem hogy bármelyik mora vagy striga képes lenne rá..
-Persze..és..tényleg bocsi..-vakarom meg szégyenlősen tarkómat. (Na ez már tényleg nem Will o-o)
Nem akartam ártani a lánynak, de úgy látszik mégis sikerült...
|
Shin:
Kicsit bosszantott az aggodalmaskodása ám mikor szóba hozta a gyógynövényeket eszembe jutott amitkorábban láttam és hogy föld elemű.-Egy skeleton rose-ra volna szükségem egyedül, minden más van. Szóval ha esetleg tudnál nekem szerezni azt nagyon megköszönném. néztem őszintén szemeibve, majd a golyóra pillantottam és lelöktem az asztalról a tálcával együtt.-Semmi.
(angolul jobban hangzott azért van úgy XD)
|
YUKI: Mikor a fiu beleegyek halvanyan elmosolyodom aztan csak csendben semleges arckifejezessel kovetem minden egyes mozdulata.Ahogy magahoz huz a derekamnal ogva majd a hajamat odebb teszi ezzdl felszabaditva a nyakamat.Rafuj amitol kicsit kiraz a hideg aztan megkoszoni a dolgot.Ezutan szemfogait a nyakamba melyeszti mire becsukom az egyik szemem ezzel jelezve azt az enyhe fajdalmat.Majd ajso ajkaimat beharapva turom ahogy szuvja a vverem par perc mulva mar egyre mohobb de hirtelen leallitja magat majd fejet gorsan elveszi igy kicsit fajdalmasabban kerultek ki foaica nyakambol. -Orulok, hogy izlem. -mosolyodtam el -Semmi baj.Annyira azert nem fajt..Jol vagy? |
Will
Hallva a lány szavait rájövök, hogy így is úgy is de muszáj lesz innom a véréből.. Most már értem mit érzhetett Yuki, mikor én tukmáltam rá hogy igyon a véremből. Oh, most már mindent értek.
-Jó de csak azért mert neked is túl kellett élned azt mikor én nem hagytalak emiatt békén.-sóhajtok fel,majd egyik kezemmel átkarolom a lány derekát így jobban magamhoz húzva őt, míg a másikkal odébb söpröm a nyakába lógó hajtincseket. Ezután közelebb hajolok egy picit, majd ráfújok a lány selymes bőrére, majd még mielőtt szemfogaimat belemélyeszteném Yuki nyakába, csak halkan mormogni kezdek valamit.
-Köszönöm..-nyalok végig a lány nyakán, majd egy pontra ráharapok és éles szemfogaimat Yuki bőrébe mélyesztem, és szívni kezdem a vért.
Olyan kellemes íze van..ez így nem lesz jó..egyszer csak elkezdem gyorsabb tempóban megvonni a lányt vérétől..nem tudok leállni..de le kell..most! Megtorpanok majd egy gyors mozdulattal elemelem fejemet a lány nyakától.
-Előlépett egy kis gond..függővé váltam..-motyogom majd másik karommal is átölelem Yuki-t majd fejemet az övére teszem.-Bocsánat ha túl fájdalmas volt..
|
Yuki:
Csak kicsit idegesen sóhajtok egyet:
-Nézd William egészen a mai napig én is ezen a véleményem voltam de te rákényszerítettél arra, hogy igyak a véredből.-mondtam enyhe szomorú tekintettel-Szóval ha azt hiszed, hogy én nem foglak rákényszeríteni nagyon tévedsz.De első sorban nem azért akarom, hogy igyál a véremből mert én is ittam a tiedből.Ha nem mert segíteni akarok a fájdalom egyáltalán nem érdekel nem kell miattam aggódnod nem vagyok olyan törékeny.Egyébként is a Mora vér vagy is a te véred is sokkal nagyobb erőt ad tehát nem lesz vérveszteségem meg semmi sem akármennyit is szívsz belőlem.-mondtam miközben már olyna közel mentem hozzá, hogy a ruhám hozzáért.
-Az pedig, hogy szép szóval vagy...tetekkel foglak rákényszeríteni csak rajtad múlik.-mondtam miközben a szemébe néztem.Bár belüle nem akartam rákényszeríteni mert nem szeretem erőltetni a dolgokat de ha szomjas akkor igyon a véremből engem nem érdekel a fájdalom, hogy itt halok meg vagy sem de azt nem hagyom, hogy ő elgyengüljön és itt vesszen.Azt nem.
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|