[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
//Kisa// Megmosolyogtam az értetlen arcát. - Dampir vagyok, de hidd el, én is meg tudom védeni magam, ha szükség tartja. - kacsintottam rá. Visszacsuktam az ajtót, és amint a kezére néztem, rajtam volt az értetlenkedés sora
sora. - Mit...? - kezdtem kérdezni, aztán mégis élőjött a jómodor, és megfogtam a kezét. - Yuki Cross. - ismétlem a nevét egy mosollyal. - Szóval... Készen állsz egy kis kalandra? |
Yuki:
Csak megrázom a fejem majd a homlokomat fogva hajtom le azt.Ezután mikor hozzám szól kiegyenesedem és a kezemet is leengedem.fura, hogy érdekesnek találja a strigák folyosóják..Majd ha valaki megharapja nem lesz ilyen boldog.Hirtelen odament az edzőterem ajtajához és benyitott.Azon amit mondott kicsit kérdőn néztem rá:
-Te melyik fajhoz tartozól?-kérdeztem majd miután bemutatkozott halványan elmosolyodtam:
-Yuki Cross.-nyújtottam felé a kezemet.
|
Kisa
Halkan felnevettem, a folyosó minden fala visszaverte a hangom, így még miután elhallgattam is hallottam a hangom. Igazán mókás volt, így furcsa, sikkantó hangot adtam ki, hogy megnézzem, azt hogy adja vissza. Kissé kísérteties volt.
- Hogy mondod? - pillantottam a lányra, felvont szemöldökkel, majd felcsillant a szemem. Igazi kis kukára akadtam. A kérdésére megráztam a fejem.
- Nem. Véletlen jutottam ide, de egyre érdekesebbnek tűnik. - A közelünkben lévő ajtóhoz mentem, és benyitottam rajta. Úgy tűnik, pont az edzőtermet sikerült megtalálnom. Lebiggyedt a szám, amint körülnéztem. - A miénk ugyanilyen. Az ember azt hinné, legalább ha mások vagyunk, mást is kapunk. - kezdtem belendülni, majd egy nagy levegővel újra a lány felé fordultam. - Kisa vagyok. Igazán örülök neked. - mosolyodtam el szélesen.
|
Yuki:
Amikor éppen kiakartam menni az udvarra megláttam egy lilás hajú lányt ahogy a Strigák folyosóján szaladgál.Viszont még életemben nem láttam ezen az emeleten.
-Semmi baj.-mondom semleges arckifejezéssel aztán mikor megkérdezi, hogy minden okés akaratlanul is értetlenné válik a tekintetem aztán csak megvonom a vállam:
-Persze.-válaszoltam.Aztán mivel kivételesen jó kedvem volt úgy döntöttem, hogy megtudok pár dolgot erről a lányról.
-Te ugye nem ezen az emeleten laksz?-kérdeztem tőle
|
Kisa
Combközépig érő fekete selyemruhában ugráltam fel a lépcsőn, pántnélküli volt, viszont melltől egészen a középső ujjamig csipke fedte. A kedvenc ruháim közé soroltam, imádtam viselni. Lassan kezdett beesteledni, ez volt a kedvenc időszakom. Mikor a lépcső tetejére értem, vettem észre, hogy egy emelettel feljebb mentem, mire megvontam a vállam és száguldozni kezdtem a folyosón. Kitűnő reflexeimnek köszönhető csak, hogy nem mentem neki a folyosó közepén sétálgató lánynak. A lendület viszont még így is tovább vitt. - Elnézést. - pattantam a lány mellé, és voltnincs-vigyort villantottam rá. - Minden oké?
|
Yuki:
Miután Yoru is átjött a kerítésen sikeresen bementünk az iskolába ahol külön váltunk.Én gyorsan felmentem a 3.emeletre a szobámba majd ott levettem a hatalmas fekete csuklyás kabátot aztán úgy mentem le a folyosóra.
|
Luka
- Probléma?
Kikerekedtek a szemei és mosolyogva ingatta meg a fejét
- Nincsen semmi.
Ujjait finoman húzta végig Ryan nyakán majd felsóhajtva fordult a hátára
- Egyébként.. a hugod.. többször csinált ilyet? Mint most...?
Nem nézett a fiúra, helyette a plafont bámulta
|
Ryan:
Rendben...-húztam le finoman magam mellé-próblmád van?-mosolyogtam rá, miközben eltűrtem szemeiből egy csomó tincset. Derekát simogattam azzal kezemmel, amelyik éppen nem a feje alatt volt. Reméltem, hogy azért annyira jól érzi velem magát, mint én vele.
|
Luka
- Hát ez... igazán kedves tőled.
Hitetlenkedve bámult a fiúra, a legtöbb minden nőben csak azt látja. A meghívásra elmosolyodik és hátra néz a fiúra
- Vacsorázni is elmehetünk. Arra is szükségem van
Jelenti ki, egy mosollyal az arcán és felsóhajtva néz a zárt ajtó felé... hmm.
|
Ryan:
Nekem nem a a célom, hogy megfektesselek.. Van önuralmam..-jelent megarcomon egy mosoly, miközben megpusziltam homlokát.-Este nincsen kedved elmenni vacsorázni?-simogattam meg kezét, mikor leesett, hogy ő Mora.. Lassan eldőltem az ágyon.-vaaagy csak pihenjünk...-simogattam gerincét.
|
Luka
Megkönnyebűl, hogy Ryan reakciója nem valami düh kitörés volt, vagy valami hasonló kellemetlen dolog. Hálásan elmosolyodik és a felsője után nyúlva magára veszi és török ülésben ül Ryan mellett
- Köszönöm
Lesütötte szemeit, közben ujjaival a haját rendezgette. Mikor eléggé bátornak érezte magát Ryan szemeibe nézett és elmosolyodott
- Tudod... biztos vagyok benne, hogy sokan nem álltak volna le..
|
Ryan:
Értem.. Akkor engedd meg, hogy megismerjelek.-hajoltam fel ajkaihoz, s csókoltam meg finoman. Összehúztam a gatyámat, ami kimondottan kényelmetlen volt. Nagyon rossz volt a gatyámban. Övemet lazán hagytam. Dekoltázsait néztem. Annyira hivogatott. Visszafogva magamat ültem le mellé az ágyra.
|
Luka
Mikor Ryan a hajába túr egész teste libabörözni kezd, amit csak egyre jobban fokoz az, amit művel vele. Mikor végül megszabadult a nadrágjától, zihálni kezdett.
- Ryan..
Nyögte ki, majd leküzdötte a gombócot a torkában és megrázta a fejét. Kezei közé vette Ryan arcát és finoman húzta fel a fiút , hogy a szemeibe nézhessen
- Nem is ismersz..
Vöröss fejét oldalra döntötte, totál kínba érezte magát... az egész helyzet kényelmetlennek tűnt.
|
Kasumi:
-Nincs mit.-mosolyogtam rá kedvesen aztán csak néztem ahogy alszik.
|
Abbie:
Köszönöm!-mosolyogtam, majd csak lehunyva szemeimet aludtam el mély álomba. Oldalra fordulva aludtam az igazak álmát. Erősen szorítottam a takarómat.
Ryan:
Belemosolyogva az első csókunkba túrtam hajába, miközben csók csak csókot adott. Tekintetünk pár pillanatra összeforrt ahogy elhajoltam. Finoman lehúztam felsőjét, és hagytam had tegyen velem azt amit szeretne. Miért ne hagynám? Az ő élvezete is.. Viszont amit először leszedtem magamról, az a gatyám volt, hiszen a keze felsőmnél volt. Nem akartam ebben megzavarni. Lassan rányaltam egyet dekoltázsára, miközben egyre lejebb hajoltam. a fogaim elérték a ruháját, és úgy kezdtem el róla leljteni, foggal.
|
Luka
Nem volt képes a válasz adásra, Ryan intim közelsége totálisan belé fagyasztotta a szót. Szemeivel a fiú ajkait figyelte, a sajátját pedig harapdálni kezdte egészen addig a pillanatig amíg a kettő össze nem ért. Luka elsőnek finoman viszonozta a csókot, kezeivel pedig óvatosan simított végig Ryan hátán. Mikor már elég oxitocin szabadult fel a szervezetében vadabbul folytatta a csókot, be nyúlt a fiú felsője alá, körmeit a börébe mélyesztve
|
Kasumi:
Miután Abbie betakarzózott és ivott egy kortyot majd felém fordult elmosolyodtam azon amit mondott:
-Nem fogo meggondolni magam.Te csak aludj nyugodtan én pedig majd örködöm.-mosolyogtam rá.
Yuki:
Mikor már majd nem odaértünk a másik oldalra Yoru megállt és a fatörzsének támaszkodott.Én csak elnevettem magam:
-Nem igaz, hogy ennyitől kifáradsz.-ráztam meg a fejem
-Mindjárt ott vagyunk.-mondtam majd még 20-30 fán átugráltam és ott megálltam.Ránéztem az őrökre akik aludtak.
-Figyelj most szép csendben átmehetünk itt alszanak az őrök.-suttogom.Majd felmászok a fa tetejére és ráugrottam onnan a kerítésre persze hangtalanul és onnan átmásztam majd szintén nesztelenül leugrottam onnan és már bent is voltam.Majd ott megálltam és vártam, hogy Yoru is átjusson.
|
Ryan:
Hé... Nagylány.. Szabad?-hajoltam ajkaihoz, s már annyira közel volt, hogy éppen hogy összeértek. A lány szemei, s a szája háromszögvel szemeztem. Nem bírtam tovább. Lassan kezemet felsője alá csúsztattam, és finoman megcsókolva a lányt támaszkodtam meg másik kezemmel feje felett.
|
Luka
Mikor Ryan az arcához ért szemeivel követte a fiú kezét, majd épp hogy rá villantotta tekintetét már felette volt, ő pedig az ágyon. Mikor a füléhez hajolt lassabban kezdte venni a levegőt, talán még Ryan is hallotta, hogy milyen hevesen kezdett verni a szíve. Nem szólt semmit, egyszerűen nem tudta mit mondjan. Arca láng vörös volt, majd össze szedve magát Ryan arca felé fordította a fejét
|
Yoru
-Akkor nincs más választásunk...-állok fel majd Yuki irányába ugrálva, elindulok.
-Komolyan....Felháborító hogy az egész sulit meg kell kerülni....- morgom dühösen.
Miután már rengeteg fát elhagytunk megállok, és egy fa törzsének támaszkodom. A hasamra teszem a kezem.
-Ahh...uhh.,...-nyögök fel, fájdalmamban. Yuki felé nézek.
-Mennyire van még messze?
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|