[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Raiden
Magamban mulatva figyeltem az esőcsepp útját, ahogy a lány arcán landol; titokban szurkoltam neki, s gratuláltam is volna, ha nem tartottam volna már így is eléggé furcsa és beteg dolognak, hogy egy esőcsepp akár több figyelmet is megérdemel annál, minthogy játtszak vele unalmas perceimben. Lehunyt szemmel egy másik levélen pihenő cseppekre koncentráltam, és mikor kinyitottam a pilláim, már az arcom, és a lány arca előtt lebegett, összegyűjtve, és beolvasztva még pár testvérét. Így majdnem egy öklömnyi vízlabdát egyensúlyoztam előttünk. Szórakozottan elengedtem a levegőben, mire zuhanni kezdett, majd mikor rájöttem, hogy a lány - Twiste - legkisebb reakciója valószínűleg a kibelezés lenne, meggondoltam magam, és az utolsó pillanatban másik irányba hajtottam. Tőlünk 5 méterre hangos ploccsanással ért földet.
- Valóban unalmas. - vontam meg a vállam, és hintázni kedtem a talpamon. Előre, hátra; majd ott is maradtam. Néha már hiába kerestem az élvezetet, a legtöbb lányt szinte semmi nem gátolná meg abban, hogy valaki innen a bugyijukba jusson. Ők eléggé könnyűvérűek... és felesleges is szót pazarolni rájuk. Valamint vannak még, akik úgy tesznek, mintha nehezen kaphatók lennének, de az első adandó alkalommal berángatnak magukkal egy elfüggönyzött szobába. És vannak, akiket első megszólalás után aszexuálisnak ítélsz, akik igazi kihívást jelentenek egy olyannak, aki már megunta a felkínálkozó... lehetőségeket. Nevezhetjük akár egyalkalmasnak is őket. Megpillantod, megvolt, és sosem lesz többé.
Halkan felnevettem a megjegyzésem kiforgatására, pedig tökéletesen igaza volt. - Majd kérdezd meg tőlük, mielőtt megforgatod rájuk azokat a bájos szemeid. Vagy utána. - vontam vállat. Őt leginkább az utolsó kategóriába soroltam volna, akit még egy másféle szempár sem zökkent ki az arcán élő unott kifejezés fenntartásában. Nem, mint Akumát. Egy kicsit jobban megvillantod a szemeid, és máris a karjaidba alél, akármennyire is keménylánynak mutatja magát. - Na, nem mintha nem lenne totálisan elbűvölő ez a gyilkos tekintet. - vigyorodtam el. Szóval, Twiste. Kíváncsi lennék, csak velem, vagy az egész férfitársadalommal viselkedik így... esetleg az egész emberiséggel. Vámpírisággal.
|
Kisa
A fejemet ingattam a megjegyzésére, bár tény és való, jól esett ilyeneket hallani, még ha biztos is voltam benne, hogy minden második szembejövőnek hasonlókat búg, ugyanezzel a csábító kifejezéssel azon az édes babaarcán. A következő mondatára lebiggyesztettem az ajkam.
- Olyan újdonságokat mondasz nekem, tudod? - halkan felnevettem, mikor újra közelebb hajolt, a szemem sarkából követtem, ahogy az ujja lesiklott az arcomon, majd útja végeztével a zsebeiben landolt. Jobb is, ha ott marad.
A madárfiókás megjegyzésére morcosan pillantottam magam elé, majd sóhajtva dőltem hátra, és a lábujjaimra álltam, pont mint egy balettáncos. A kezeim magam mellé emeltem, és egy fouetté-t végrehajtva újra visszaereszkedtem a sarkaimra. Rég táncoltam már, és füvön amúgy sem az igazi.
- Elraboltak?... - pislogtam rá meglepetten, ugyanis az általam várt válasz valami levegőfrissítés-, esetleg kikapcsolódásra vágytam-szöveg lett volna. - Mégis ki, és mi célja volt veled? - Felvontam az ékszeres szemöldököm, és a gondolatra, amint a srácot egy zsákban elhurcolva, menekülés közben véletlen nekivágják a falnak; felkacagtam, majd az ajkamba haraptam. - Elnézést.
|
Twiste:
Csak rosszallóan ingatta a fejét, talán jobb lett volna, ha nem szól hozzá, és akkor talán békén hagyja. Valami bizonyára lehetett a levegőben, vagy jelen pillanatban az esőben, ami megőrjítette a férfiak hormonháztartását. Az zökkentette vissza a gondolkodásból, hogy egy pimasz kis vízcsepp úgy döntött, hogy a fán lévő levélről épp a lány arcára akar zuhanni, és vágya teljesült is. A vízcsepp boldog volt, ő pedig fintorgott egyet.
- Dampir, hm? - kérdezett vissza, és próbálta felidézni, amit arról a fajról hallott. Tulajdonképpen boldogan élhettek felturbózott emberi életet, akár a szuperhősök, és ez igen csak bosszantotta. Ne nevezze magát vámpírnak az, aki nem iszik vért. - Bölcs döntés, és meglehetősen unalmas - felelte monoton hangnemben, miközben körbenézett az erdőben. Csak hülyült azzal, hogy eltévedt, mert egy macska mindig hazatalál, így egy Twiste is könnyedén megjegyzi az útvonalat, amin közlekedik, akkor is, ha az egy kacifántos erdő, tele halálosan ugyanolyan fákkal. De végül is, ezeknek az ugyanolyan fáknak köszönhetik a gyanútlan emberkéket. Karjait lassan, tartózkodóan keresztbe fonta a mellkasa előtt, ez a mozdulata tulajdonképpen már védjegyévé vált. Ne zaklass, ne nézz rám, és akkor nem lesznek gondok; a távolságtartó viselkedés fő szabálya, hogy áraszd magadból a "takarodj a közelemből" mondatot, a nélkül, hogy kimondanád. Így kevésbé tűnik az ember/vámpír/élőlény bunkónak és udvariatlannak.
- Sajnos, én nem tudom, hogy mi a vágya a lánykáknak, de az arcodat elnézve... - vetett rá egy lesajnáló pillantást. - Nem is akarom tudni - próbálta felfogni ezt az egész "melyik csapatban játszol" dolgot, de valahogy nem ment neki, pedig koránt sem volt híján intelligenciának. Lehet, hogy Eliot korábban megölte pár agysejtjét. - Miket nem mondassz... - rendezte le végül, ezzel próbálva semlegesen válaszolni arra, amiről gőze sem volt.
- Akkor, tartózkodóan kedves Raiden - mosolyodott el végül. - A nevem Twiste - mutatkozott be félrebillentett fejjel. Takarodj, esőcsepp.
|
Eliot
Arra a bizonyos "Don Juan" jelzőre, csak még csábosabb vigyort villantott a lány felé, majd megingatva a fejét nevetett fel
- Köszönöm a bókot, de egy ilyen..
Hümmögöt párat miközben végig nézett a lányon ismét, majd tekintetét megint a lány szemei felé vezette. Persze nem titkolta az énjét, de talán még jobban kifejezőbbé tette az, hogy a lány látványa nagyon is csábító
- szóval egy ilyen gyönyörű nő ezt hozza ki belőlem
Kacsintott a lányra, egy fél mosollyal az arcán, majd sarkaira nehezedve szakította meg az intim közelséget kettőjük között
- Szóval madár lesen. Tudtommal az állatok nem nagyon szeretik a dampirok közelségét.
Sóhajtott fel lemondóan majd megcsillant szemekkel bámult a lányra mikor a következő kérdését feltette
- Tetszel el?
Nevetett fel és óvatosan végig simított a lány arcán és ismét közelebb hajolva hozzá nézett rá, kezeit zsebre vágva
- Kifejezzem a tetszésemet, mondjuk egy madár fiókával?
Kacsintott rá a lányra és az omladozó fal felé nézett... sóhajtva túrt bele a hajába. Radikális döntés.. sajnos ideje se volt arra, hogy választhasson.
- Elraboltak..
Fujtatta, fejét közben rosszallóan ingatta. Vagy kirángatták, kihurcolták vagy valami ilyesmi... de a rablás jobban hangzott
|
| YORU. Halkan felnevetek, majd felugrom en is egy fara es visszamegyek a koliba. Az epulet elott egy faagon ulok. Hatamat a fatorzsenek tamasztom, es az egyik labamat lefele lobalom. Shizukan gondolkozom. Hogy mennyire nagy lehet a fajdalom ami a lelket marcangolja, amiert ennyire eros 'pajzsot' vont fel maga kore... |
Kisa
A srác tekintetére felvontam a szemöldököm; az biztos, hogy ő nem olyannak tűnt, mint aki a kínálkozó alkalmat nem ragadja meg egy alsónemű-lesre... És utána nem panaszkodik amiatt, hogy nem szexi, amit lát. Végülis, az ő ízlése.
Egy bájos mosolyt villantottam a fiúra, válaszul a megnyerőnek szánt tekintetre. Csábos mosoly, igéző tekintet. - Ajjaj, egy igazi Don Juannal van dolgom.
A tekintetem vidáman villant meg, a következő pillanatban pedig már közelebbről szemlélhettem új, s kedves ismerősünket. - Szép szivárványhártyák. - jegyeztem meg hümmögve, a kérdésre bólintottam. - Innen, onnan. Madárlesen voltam, bár tény, hogy ők nem értékelték annyira.
A fejemben megszólaltak a vészcsengők a srác hirtelen közeledésére, én viszont elcsendesítettem őket. Felesleges aggódni. Nem úgy tűnt, mint aki éhes lenne, ahhoz túlságosan is vidáman és mosolygósan üdvözölt. - Tetszek? - rebegtettem meg a szempilláim, túljátszva a szerepem, bár mondhatni, nekem már a túljátszás volt az, ami jellemez. - Na, és mi okozta a radikális döntést? Tudod... - hajoltam közelebb hozzá, mintha valami közös titkunk lenne, és a mondandóm végét halkabban közöltem. - hogy kiszöktél.
|
Raiden
Ezek szerint igaz volt mindenféle pletyka a különleges érzékszervekről, amivel nem csak a morák voltak megáldva. Nem mintha tudhatnék bármit is a másik két csodafajról... hacsak nem akarok kérdezősködni. Ha jobban megvalljuk, én inkább a felfedezések embere vagyok. A lány lassan kinyitotta rám emelte a tekintetét, így szemtől-szembe kerülhettem vele (haha xd), és megállapíthattam, hogy nem csak az öldözködése, de a szemszíne is figyelemre méltó. A mosolyom tükrözte az övét.
- Én viszont inkább a dampirokat kedvelem, ha nem bántódsz meg. - hajtottam meg a fejem előtte, majd a kérdésére lassan jobbra-balra döntöttem, amolyan tagadásként. Elvigyorodtam; aztán értelmezze, ahogy tudja. - Nem hiszem, hogy segítségemre lehetnél. És valószínűleg én sem a tiédre. - Zsebre vágtam a kezeim, jelezve, békés szándékkal jöttem. Hallottam már vérszomjas strigákról, és reméltem, ez a lány nem egy közülük. Meglehetősen... békésnek tűnt. Jobban mondva unottnak. A tekintete elégedett volt, és erről az apró kis szőrgombolyagok jutottak eszembe. Kíváncsi lettem volna, ha megvakargatom a nyakánál, dorombolni is kezd-e, mint egy macska. Ha játszanál az életeddel... - Ezt az erdőt úgy ismerem, mint a tenyerem; azt hiszem. Nem hasonlít útvesztőre, ennek ellenére gyakran találni eltévedt lánykákat, akinek minden vágya, hogy elvedd a... - Egy vigyorral elharaptam a mondatot. - Hacsak nem az ellenkező csapatban játszol, természetesen.
Nem léptem hátra, mikor a lány ellökte magát, így kissé hátra kellett hajtanom a fejem, ha a szemeibe akartam nézni. A magasságának, valamint csatos cipőcskéjének hála ő maga is versenyezhetett volna egy létrával; elbűvölő. - Kedves? Nem kedves? Legyen csak Raiden. - Egy félmosollyal nyugtáztam a szavaim, majd félrebiccentettem a fejem. - És benned kit üdvözölhetek, striga lány?
|
Twiste:
Próbálta kiélvezni a csendet, hiszen nemsokára vissza kellett térnie a többiek közé, meg ahhoz a furcsa szobatársához, akinek be nem áll a szája, mert mindig van valami szörnyen érdekes mondanivalója, és értékes pletykája. Az egyetlen jó dolog az volt benne, hogy legalább mindenkiről megtudott valami féligazságot, de neki akkor is csendre volt szüksége, erre most lépteket hallott, és hamarosan megcsapta az a tipikus mora-vér illat, amire állítólagosan vadásznia kéne, de mivel a múltkor nem úgy sült el a dolog, ahogy akarta, inkább visszafogta magát, és makacsul lehunyt szemekkel koncentrált arra, hogy az illető ne lássa meg. Imái nem találtak meghallgatásra, de valójában nem is bánta, a torokköszörülésre csak fáradtan sóhajtott egyet.
- Úgy tűnik, mostanában bevonzom a mora fiúcskákat - dünnyögte magának szórakozottan, és kinyitotta a szemeit, hogy alaposan szemügyre vehesse az előtte állót. Ahogy megpillantotta a heterokrómiás szempárt akaratlanul is apró mosoly költözött az arcára, hiszen imádott minden olyan dolgot, ami különleges volt...fene gondolta volna, hogy ez esetben, most egy szemgolyópár lesz az. - Hm... - húzta el a száját tanakodva, ahogy végigmérte a srácot...ismerős? Nem ismerős? Nem emlékszik. - Segíthetek valamiben? - kérdezte, miután magában megállapította, hogy gőze nincs, ki van előtte. Biztos látta már, csak valahogy elsuhant a látvány fölött...kár érte, mert az előtte álló tényleg nem volt mindennapi jelenség azzal az összevissza álló, de mégis gondosan elrendezettnek tűnő hajszerkezetével. - Csak nem eltévedtél? Mert sajnos én sem tudom a kiutat, kedves... - csicseregte szórakozottan, és ellökte magát a fától, majd várakozóan a fiúra pillantott, várva, hogy kinyögje a nevét, ha már megzavarta az antiszociális életmódját.
|
Luka
Csak megrázta a fejét még mindig tiltakozóan. Határozottan nem Ryan hibájából történt a dolog, de úgy látszik ezer plusz egyszer ismételhetné el, a fiú akkor se látná be. Mikor lábai már a földön voltak, Ryan-be karolt és úgy támasztotta meg magát. A kötés csillagos ötöst érdemel, mert attól eltekintve, hogy a vérkeringését teljesen elszorítja, határozottan tartja a bokáját.
- Köszönjük..
Vetette oda az orvosnak és Ryan-re nézett kérő tekintetekkel. Gyűlölte az orvosi szobákat, furcsa szag keringett a levegőben... a hullaházéra emlékeztette. Gyomor forgató egy dolog.
- Menjünk.
Erőltetett egy mosolyt és bicegve indult meg az ajtó felé, mindent a friss levegő érdekében
|
Eliot
Unottan lépdelt végig a magának ki tűzött cél felé amikor hirtelen, a semmiből egy lány került mögé. Kissé morcosan, de egy barátságos mosollyla fordult a lány felé és állt meg. Szemeivel végig mérte a lányka testét... vagy háromszor is egymás után, végül egy csábos mosollyal az arcán nézett a lány szemeibe
- Kiszökni?
Ingatta meg a fejét és egy lopott pillantással nézett a fal felé ahonnan épp most ugrott be. Természetes, hogy azt hiszi ez minden napos dolog nála
- Nem szokásom ki szökni. A mai nap egy hatalmas kivétel volt
Zsebéből kivette a kezeit, és kicsit közelebb hajolt a lányhoz, kérdő tekintettel
- És te még is honnan jöttél?
Örömmel nézett végig mégegyszer a lányon, aki nyílvánvaló, hogy dampir... szinte árad belőle az a csodás illat.. Eliot ahogy közel hajolt a lányhoz mélyen magába szívta az illatát.
|
Kisa
Szokásom szerint, semmire sem figyelve jártam az akadémia területét, majd mikor eszembe jutott, megkerestem a kis madárfiókát, aki előlem lett megmentve. Mikor végre rátaláltam a sok száz ugyanolyan fa közül a megfelelőre, felugrottam egy vastagabb ágra, és úgy néztem be a fészekbe. Mikor a kismadár és a testvérei ijedten kuporodtak a fészek tőlem legtávolabbi pontjába, csalódottan vettem tudomásul, hogy ma sem barátkozom össze egyikkel sem. - Utálok élni. - morogtam, persze mire leugrottam az ágról, és eljutottam az erdő széléig, már el is felejtettem a hatalmas problémáim. Tristen értékelné. A gondolataim ezután a fiú körül forogtak. Kíváncsi lettem volna rá, hogy vajon evett-e már azóta. Egy sóhajjal gondoltam a ruhámra is, reméltem, hogy sikerül az emberkéknek kiszedni belőle a fűfoltokat; majd elindultam vissza. Az út felénél egy sikoltással ugrottam félre, egy puffanást hallottam, majd a hangot egy mora fiú követte. Ijesző volt, víztől csöpögő ruhákban, de mégis, ártalmatlannak tűnt. A srác tovább indult, látszólag nem vett észre, mire én utánaszökkentem. - Hellóka. - értem utól, úgy tűnt, ő is az akadémia felé megy. - Te gyakran szöksz ki? - vontam fel a szemöldököm. Én úgy tudtam, ezt tiltják a szabályok. A tekintetem az omladozó falra siklott. Vagy nem?
Raiden
Zsebre dugott kézzel sétálgattam; a nap mélyen elbújt a felhők és a köd mögött, így nem fenyegett a spontán öngyulladás veszélye. Hacsak nem szándékozok kifeküdni napozni, persze, de ahhoz a mai időkben Floridába kéne menni. Itt a világ végén eldugva még egy kis vakációra sem mehet az ember, mert a falon túl levadásszák. Hacsak... nem ügyes és okos valaki. A tekintetemmel az eget, majd a fák lombjait kémleltem, azon gondolkoztam, a ködös levegőből mennyi vizet lehetne kifacsarni. Felkacagtam a gondolaton, majd megtorpantam, és a tekintetem visszavezettem a kék foltra. Mivel a szemeim hiába erőltettem, közelebb sétáltam a jelenséghez, így ki tudtam venni, hogy egy lány áll a fának dőlve. Lassú léptekkel, de direkt nem halkan, elé sétáltam, árnyékot vetve az arcára. Lehunyta a szemeit, de a szempillái még így is olyan hosszúak voltak, hogy szinte megérintették a szemöldökét. Igazán bájos. Megköszörültem a torkom, és egy lépéssel hátrébb álltam; igazán nem akartam egy faággal a mellkasomban végezni.
|
Ryan
De az enyém, hiszen én vittelek oda fel észavartalak össze...-mondtam halkan, majd finoman leemeltem arról a csúszós terítőszerű ágyról.-Akkor doki mennyi volt?-kérdeztem halkan, majd lábra állítva a lánykát tartotam meg. Jó volt hallani, hogy ő is szeret engem.
2014.02.17 16:56 Ruby LUKA. Latta Ryan arcan, hogy meg mindig aggodik erte. Jol esett neki a torodese, de mikor maghallotta, hogy magat hibaztatja arca osszerandult es meg razta a fejet - de hogy a te hibad. - simogatta meg arcat mosolyogva - en is teged.. - szegyenlosen valaszolta, arca elpirult es ugy dolt a fiuhoz - de ne magadat okold, oke? Ez kizarolag az en figyelmetlensegem miatt tortent |
Kamilla:
Mikor a fiú magához ránt és a kezeit a vállamra teszi így nem esem el kicsit elhúzom a számat.
-Jellemző.-sóhajtok egyet aztán mikor azt mondja, hogy máskor legyek óvatosabb halványan elmosolyodom.
-Úgy látszik még is kellett a segítség.Bár tudhattam volna, hogy én meg a hatalmas szerencsém a veszélyes rész után tuti megcsúszok vagy valami...Köszönöm.-mondtam
|
Shin:
Már biztonságban túljutottunk a törmelékeken és épp elakartam engedni Kami kezét mikor a lány megcsúszott... Gyorsan elkaptam és magamhoz rántottam, nehogy elessen, majd kezeimet vállaira téve néztem le a szemébe....-Komolyan...legközelebb légy óvatos..-húzom félre a számat miközben megvakarom tarkómat.
|
Eliot
Miután Shizu és Yoru is leléptek vadászni maguknak a túristákat, lassú léptekkel haladt végig az akadémia fala mentén, valami bejárási lehetőséget keresve, ahol az őrök nem látják meg és nem rángatják az igazgatóság elé, azzal a cím szóval, hogy "szökni akart". Az idő elég szar volt, boros de az eső már nem esett, ő mégis mingi tiszta víz volt. Már nagyon vágyott egy forró fürdőre. Pár perc séta után átmászott az egyik kőfalon ami kissé már le volt omolva, így könyebb volt a ki-be járás az akadémia és a szoci világ között. Nagy sóhajjal indult meg a kollégiuma felé
|
Kamilla:
Shin válaszán sóhajtok egyet.
-Jó bocsánat lehet, hogy csak szimplán el kellett volna fogadni a segítséget.-hajtom le a fejem bár nem vagyok szomorú se dühös de azért még is kicsit durva lehetett amit mondtam.Aztán mikor megfogta a kezem és úgy vezetett a romok között.Mikor már tiszta volt a terep és nem estem volna bele a törmelékbe megcsúsztam.Jellemző mikor már nincs veszély akkor esek el mindig.
|
Shin:
-Pfff.-nevetek föl kami reakciójára... na gy akarjak mégegyszer segíteni bárkinek is...-Ez esetben megtistelne vele ha elfogadni ennek a szegény pórnak a segítségét.-vigyorogtam rá gúnyosan majd megfogtam a kezét és úgy vezettem a romok között vigyázzva ha véletlenül mégis megbotlik eltudjam kapni.
|
Twiste:
Miután felkelt, jólesően nyújtózkodott egy hatalmasat, aztán, miután sikeresen magára rángatott egy ruhát, aminek a masnijaiba többször is beakadt, meg összeszedte magát, elindult az erdőbe sétálni. Az idő közel sem volt napos, sőt, az eget felhők takarták, arról nem is beszélve, hogy mindent köd borított. Számára ez volt az ideális idő a sétára, így hát elkalndozva emelte egyik lábát a másik után, nem is törődve azzal, hogy neki épp órán kéne ülnie, vagy éppen az edzőteremben poshadnia. Az izzadás undorító dolog, és sehogy sem lehet elkerülni, csak úgy, ha nem végez semmi megerőltető dolgot, így hát az edzőterem az a hely, amit messziről elkerül. Hátát hanyagul az egyik fa törzsének döntötte, szemeit pedig lehunyta, és úgy gondolt vissza a napokra, mikor a napfény még csak legyengítette. Akkor még nem kellett nappal úgynevezett "burokban" élnie, amit utált.
|
Kamilla:
-Értem, tudtam én, hogy jó a tájékozódási képességed.-bólogatok aztán mikor odaérünk minden hol törmelékek voltak.Már éppen indultam volna mikor Shin a kezét nyújtotta felém először értetlenül néztem rá aztán mikor azt mondta, hogy segít sóhajtok egy aprót.
-Nincs szükségem segítségre.-rázom meg a fejem.-De ha nagyon szeretnél akkor segíthetsz.
|
Yuki:
Mikor azt mondja, hogy miért ne szeretne csak elhúzom a számat és gondolkodni kezdek:
-Nem tudom.Csak fura, nem szoktak szeretni.-motyogom aztán mikor elkezd beszélni arról, hogy az apja se volt valami aranyos de az anyja mindig mondta neki, hogy szeretik őket és hitt nekik bólintok egyet.Mikor a homlokát az enyémhez érinti és halványan elmosolyodik én is elmosolyodom főleg azon amit mond.
-Rendben.-mondom miközben a szemébe nézek.Olyan szép szeme van.
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés