[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
YORU. Szomoruan nezek ra. -Olyan furcsa....Hogy egy vampir kepes ennyire mely erzeseket taplalni....-motyogom mikozben a kezfejere csusztatom az en kezem. -Nehogy elsird magad.- kacsintok ra, mikozben kinyujtom a fiura a nyelvem. |
Tristen:
Mikor láttam, hogy Kisát kicsit megbántotta amit mondtam fölálltam és odasétálltam elé, majd legugoltam...
-Na jó.. annyira talán nem vagyok önző, hogy egy védtelen lányt ott hagyjak, ha bajban van... mondtam miközben közelhajoltam hozzá és kivettem egy levelet a hajából.
-Nincsenek önpusztító tevékenységeim.. csak szeretem érezni, hogy élek...
|
Kisa
A kijelentésére lebiggyesztettem a számat. Kissé elkeserítő, hogy itt hagyna, mindennek és mindenkinek kitéve. Ugyan az állatok elkerülnek, de az állatok, mint kedves morák és strigák, nem biztos, hogy békésen, az erdő közepén fekve hagynának. - Fél órával ezelőtt még lovagiasabbnak tűntél. - húztam fel az orrom, és törökülésbe húztam a lábaim. - Bár, most is simán mehetnél, ha akarnál. Én aztán nem tartalak vissza. - emeltem fel megadóan a kezeim, és elképzeltem a jelenetet, amint ráugrok Tristen hátára, amint távozik. Elvigyorodtam. - Fortuna nem létezik, különben meg nem velem találkoztál volna össze önpusztító tevékenységeid közepette.
|
Tristen:
Mikor kisa azt mondja, hogy nekem kéne magához térítenem ha a fejére esik ismét fölveszem a szokáso arcomat.
-Hülye vagy? Itthagynálak és elmennék amíg van esélyem rá. nézek a lányra teljesen komolyan.
-De úgy tűnik ezúttal nem állt mellém Fortuna. mondtam miközben háttal nekidőltem a fának .
|
Kisa
Tristan nevetésének hangjára el is felejtettem, hogy most újra fájlalnom kéne magam. Na igen, ahhoz képest, hogy elvileg jó állóképességgel rendelkezem, még így is képes vagyok a saját lábamban pofára esni. - Nem biztos, hogy most ennyire örülnél, ha a fejemre estem volna. Akkor most neked kéne magamhoz térítened.
|
Tristen:
Mikor Kisa a fenekére esett hangosan fölnevettem.. nevettem én..na jó ez fura...
-Értem, szóval szerinted nem vagyok normális. mosolyogtam rá.
-Még szerencse, hogy nem a fejdre estél...bár.. lehet csak jót tett volna...gondolkodtam el.
|
Kisa
A szemeim a kétszeresére nyíltak, mikor Tristen felébredt, pedig öt percig sem aludt, és én sem voltam hangos, hogy felébresszem... Mikor lépést hátráltam, rögtön meg is botlottam egy kiálló gyökérben, így egy puffanással és fojtott kiáltással a fenekemre estem. - Még szerencse, hogy te nem vagy normális. - válaszoltam a fejemet csóválva, míg elhelyezkedtem. Amúgy is le akartam ülni, na.
|
Tristen:
Éreztem, hogy valaki vagy valami közeledik és egy veszélyben vagyok érzés fogott el.. Mikor kinyitottam a szemeimet Kisa arcát láttam meg...
-Te meg mit csinálsz? kérdeztem fapofával egy kicsit álmos hangon...
-Nem tudtam, hogy olyan fura perverz hajlamaid legyenek, hogy másokat nézel miközben laszanak... tudod egy normális embernek ettől már rég fölállna a szőr a hátán....
|
Kisa
Addig énekeltem a dalt, míg a szöveget tudtam, majd újra Tristen felé fordultam, aki a falhoz fordulva ült, feküdt... Közelebb mentem hozzá, természetemtől fogva tudtam én nesztelenül is lépkedni, ha akartam. Egy lépésre tőle megálltam, majd lélegzet-visszafojtva az arcába hajoltam. Oldalra billentettem a fejem, úgy figyeltem, ahogy alszik. Furcsa volt a mindig ébernek ismert srácot ilyen "védtelennek" látni, csak így a fának dőlve.
|
Luka
Elmosolyodva hallgatta Ryan-t... Szóval ilyen az ha valakit szeretnek. Csak szégyenlősen bólintott egyet és ujj begyével finoman végig simított Ryan szeme alatt
- Ígérem szólni fogok
Jegyezte meg, miközben keze már a fiú mellkasán pihent, szemeivel pedig Ryan ajkaival szemezett
|
Tristen:
Mikor Kisa fölnevetett felé néztem majd lehunytam szemeimet... Ahogy hallgattam a dúdólását oldalra fordultam, kezeimet a fejem alá téve.. így már sehol nem ért napfény. Egy ideig hallgattam a dúdolását majd elaludtam.
|
Ryan
Remekül..-mosolyogtam rá kedvesen, s kezeire néztem. Ahogy "átkulcsolták" kezemet elmosolyodtam, és úgy húztam magamhoz azzal a kezemmel. -Semmi bajom nem lett, de ha téged valaki akárhogy megbánt.. Szétverem a képét.. téged senki sem bánthat se a felügyeletem nélkül sem alatt. Ha valaki bánt, akkor csak szólj..-simogattam emg egyik kezemmel arcát, msikkal pedig már a derekán átkulcsoltam kezemet.
|
Kisa
Felnevettem a "probléma" szó hallatán, valójában nem ez volt a leghatalmasabb, közel sem. Az egyik hatalmas probléma épp előttem ücsörgött a fa alatt. Kíváncsian odapillantottam, persze ő nem ült rá semmire sem. Trisen arcát fürkésztem épp, majd a növekvő vörös foltra lettem figyelmes. Már nyitottam volna a számat, mikor újból eszembe jutott az ablakos jelenet, és megértőn csuktam vissza. Alig hallhatón dúdolni kezdtem az egyik dalt, ami a fejemben járt, míg teljesen a napfényben fürödtem, élvezve, hogy kimehetek, akár napozhatnék is, ha akarnék. A hatalmas problémák...
|
Luka
Az akadémia aulájában ácsorogva nézett Ryan-re
- Jól vagy igaz?
Bár tudja, hogy kutya baja nem történt, végül is nem őt ütötték ki egy hatalmas jobb egyenessel. Kezei közé vette a fiú jobb kezét és az enyhén bepirosodott bügykökön húzta végig az ujját
- Rendes tőled, hogy megvédesz..
Mondta mosolyogva, és szégyenlősen nézett fel a fiú szemeibe
|
Tristen:
Csak némán hallgattam Kisát majd mikor az utolsó mondatához ért..
-Chö...csettintettem nyelvemmel.
-Micsoda hatalmas problémák...mondtam miközben egy kisseb domb szerű izéhez értünk az erdő közepén egy nagy fa tövében....Fölnéztem a fára ami hatalmas volt, majd leültem a tövében lévő dombra és hátradőltem. Az sem zavart, hogy itt ott az átszűrődő napfény megperzseli arcomat. Igazából nevetni akartam..de nem tudtam.. már régen nevettem utoljárra, ha egyáltalán nevettem....nem emlékszem....
|
Kisa
Mikor Tristen közölte velem, hogy utálja a beceneveket, majdnem felnevettem. Nem gondoltam volna... Valamint azt sem, hogy hajlandó válaszolni az utóbb feltett kérdésemre. A várt reakció leginkább a Semmi közöd hozzá volt. Na, nem mintha ezzel a felelettel, amit levágott, nem elégedtem volna meg. Sőt. Észrevettem a változást az arcán, viszont elég képzett voltam ahhoz, hogy ne mutassam ki, amit gondolok. - Ilyen szempontból örülök, hogy dampir vagyok. Nem kell mások életére fanyalodni a sajátom fenntartásáért. - mosolyodtam el, majd mikor a kismadárra gondoltam, elszomorodtam. - Viszont az élőlények nem szeretnek. Még egy papagájom sem lehet. - horkantottam egyet. - Pedig tök jó lenne megtanítani neki, hogy Helló. Hogy vagy?
|
Tristen:
Mikor meghallom, hogy elkezd becézni megállok és feléforulok....
-Nem szeretem a beceneveket....mondom, majd tovább megyek..
-Úgy gondolom, hogy undorító mások vérén élni...Megölni embereket élőlényeket, csak azért, hogy te életben maradj...vagy életbenhagyni őket de attól meg függővé vállnak és ezzel az őrületbe kergeted...ilyet csak a szörnyek tesznek....Felfordul a gyomrom ha rágondolok.... De meghalni gyáva vagyok.....ez..a legrosszabb az egészben.. nem akarom mégis muszály....és ahogy ezeket mondom egy kis szikra jelenik megszemeiben egy pillanatara....
|
Kisa
Mikor abbahagytam a nevetést, vettem észre, hogy bizony kedvenc fiúkánk elindult nélkülem. - Triiiiist. - nyögtem fel, majd magamat vonszolva elindultam utána. Biztos értékelni fogja a becézést. Mikor rájöttem, hogy a lassúságommal nem fogom beérni az ő nagy lépteit, egy kis plusz erőt bevetve egy szempillantás alatt mellette termettem. - Na, és hogyhogy nem szívesen iszol vért? - felé fordultam egy mosollyal, mintha csak azt kérdeztem volna, hogy szereti-e a palacsintát. Nyilván nem...
|
Andree
Nem a te hibád, ez csak az én gondom..Ne sajnáld.. Még a kastélyban van amit jóó régen otthagytam. Mármint a gyerek. A hugom neveli. Én nem bírnék vele.-mosolyogtam le a lányra.-Persze meglátogatom, vizetem ami kell neki, de én nem tudok gyereket nevelni. Ez nekem még korai. Ha meg a lány szemeibe nézek mindig őt látom..-suttogtam halkan, tenyeremmel pedig megtámasztotam homlokomat.
|
Shin:
Miután elbúcsúztunk elindultam megkeresni a szobámat, ami nem tartott sokáig. mikor beléptem és szét néztem a sok dobozon mai még kipakolásra vár felsóhajtottam, majd ledőltem az ágyra.
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|