[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Abbie:
Megvártam amíg leül, majd ebtakarózva nyúltam le a vízért, és kortyltam bele. Halkan fellsóhajtva bújtam a meleg takaró alá.-De ha szeretnéd, itt még van hely!-mosoylogtam rá már lehunyt szemekkel.
Ryan:
Egy nő sem váltott ki meg belőlem ilyet. Hasamban kavarogtak a szavak és a reggelim is. Őt figyeltm egy darabig, majd végigsimítottam finoman arcán, és felé tornyosulva nyomtam le az ágyra.-Finoman füléhez hajoltam, de hiába próbáltam kfiejezni hogy mit is érzek, nem tudtam.. Képtelen voltam rá.
|
Luka
Mikor Ryan lefektette az ágyra és az ajtóhoz lépett egyből felült.. még sose volt ilyen helyzetben, ha még ez nem is az a helyzet akkor sem... A zár kattanása rémitően feltüzelte majd mikor a fiú nyugtázta, hogy nem lesz gond csak elmosolyodott
- Nem ijedek
Szórakozottan kezdte babrálni az egyik hajtincsét miközben Ryan tekintetét kereste
|
Kasumi:
Miután megmutatta az ajtót és bevezettem majd ő gyorsan átöltözött és befekedüt az ágyba mentem volna viszont mivel helyet szorított nekem is és megkérdezte, hogy maradok-e.Elmosolyodtam.Nem akartam magára hagyni mivel részben én vagyok a fáradtságának okozója.
-Persze.De én elleszek a földön is.-mosolyodtam el majd török ülésbe leültem a földre és neki dőltem a falnak.
|
Abbie:
Az..-mutattam meg neki az ajtót, s mikor odavezetett benyitottam. nekivetkőztem az alvásnak, s a fehérneműimre felkaptam egy inget.-Maradsz?-ültem le az ágyra, és helyet szorítva neki is dőltem be.
|
Ryan:
Így van!-jelentettem ki diadalittasan, majd mikor felértünk belöktem az ajtót, és az ágyra fektettem. Homlokát megcsókoltam, majd csak visszaléptem az ajtóhoz, és becsuktam kulcsra. Néha berontott a hugom, így muszály voltam.-Ne ijedj meg..-nevettem fel, s ültem mellé az ágyba.
|
Yuki:
-Ilyenkor jobban örülnék ha szellem lennék.-mosolyodtam el.Majd sóhajtottam egyet.
-Meg kéne kerülni az iskolát mert a másik oldalon gyengébb az őrség és ott gyorsan át tudnánk mászni.-ajánlottam.
|
Yoru
-Hát....-leguggolok a fán. -Nem tudom....-nézek kétségbeesetten Yukira. -Vagy átmászunk a falon, vagy valahogy...öhm...Nem tudoom! >< -ütök bele a fába amin guggolok.
|
Kasumi:
Abbie belém kapaszkodott és úgy mentünk vissza a suliba.Aztán mikor a rengeteg lépcsőhöz értünk sóhajtottam egyet:
-Igen, én is utálom.-mondtam majd gyorsan a karomba kaptam a lányt és felszáguldottam vele az ő emeletére ott pedig letettem majd ismét belekaroltam, hogy ne essen el:
-Így gyorsabb volt.Na most melyik a te szobád?-mosolygok rá
|
Luka
- Csak kérdezem...
Válaszolja, teljes nyugalomban majd hirtelen a levegőben érzi magát. Meglepődött arccal néz fel Ryan-re majd elmosolyodik
- Hmm... és most, hogy tudod a súlyomat, jobb lesz a napod?
Mosolyogva ingatja a fejét, a kérdésre pedig halvány elpirul.
- Menjünk be hozzád
Zavart mosoly jelenik meg az arcán és kezével átkarolta a fiú nyakát
|
Ryan:
Talán még akkor, ha szívességet tesz...-karoltam át derekát, s felnéztem alépcsőkre.-mert?-döntöttem el fejemet, és pár pillanat alatt fel is kaptam.-Csak megnéztem, hogy milyen nehéz vagy..-emelgettem meg. jó könnyű volt. Lenéztem szemeibe.-Naszóval..Akkor hozzád? Vagy hozzám?-néztem fel rá, és megálltam a lépcsőfordulóban.
Abbie:
Belekapaszkodtam, és mosolyogva, kómásan nekidőlve indultam a koleszba. agyot sóhajtva bújtam bele karjaiba Lassan az ajtóhoz rtünk.-utálom, hogy nincsen lift..-morgolódtam.
|
Kasumi:
Mikor a lány nagy nehezen felált és nekidőlt egy fa törzsének majd azt mondta, hogy segítek-e neki felmenni a szobájába bólintottam egyet.
-Hát persze.-termedtem ott mellette és mielőtt még összeesett volna elkaptam.
|
Luka
A kérdésre lesütött szemekkel mosolyodik el, majd lassan be sétál a kollégiumba, és a fiú érintésére kirázta a hideg... persze jó értelemben.
- Nem gond.
Vágja rá kacéran, válla felett pedig Ryanre nézett és rá mosolygott. A fiú mellett lépkedve hallgatta a kérdésére szánt választ... szóval mindenképpen undorító, ha csak nem élet mentésről van szó. Fél szemmel rá néz a fiúra és felsóhajt
- Értem.
Helyeselt a válaszra, ha még a legbelső énje kívánná is a vérét akkor is türtőztetni fogja magát.
|
Abbie:
Segítesz felmenni?-kérdeztem halkan, é felállva támaszkodtam meg a fában. Nekidőltem, és kissé kómásan néztem rá. Kb mint aki be van szívva. Furán éreztem magamat. A testem össze akart alattam esni, de mivel nemet mondtam neki, így csak ledőltem a fa oldalára, és úgy pihentem.
|
Ryan:
Hozzád vagy hozzám?-engedtem el kezét, és nyitottam ki neki az ajtót, amikor elgondolkotam a kérdéseket.-bocs.. ez félreérthető volt.. És..Nem tudom..-véglis a válasz egyszerű volt..-Attól függ.. Ha töbször ivott akkor undorítónak találom, mert kívánja újra és újra.. Ha viszont egyszer, akkor is.. Ha ki akarja próbálni, akkor szintén butaság és elítélem, hiszen ő akarja. Ha megmentés képpen szánja, akkor véglis nem... Ha így nézzük..-ahogy belépett, végigsimítottam gerincvonulatán. Lassan elindultam felfelé a lépcsőn vele.
|
Kasumi:
Csak mosolyogva megráztam enyhén a fejemet:
-Köszönöm.-mondtam majd mikor azt mondta, hogy álmos ránéztem és kicsit kétségbeestem.
-Hát mivel nem szívtam olyan sok vért így nem...De ha jól értelmeztem ez volt az első vérvesztésed szóval ebben az esetben normális.Csak hirtelen jött és így elgyengültél.-nyugtattam meg
|
Yuki:
-Majd begyógyul.-mondtam a lánynak hátha ettől kicsit jobb kedvre derül...Bár nem tudom én mióta szeretnék örömet szerezni másnak...na mindegy.A következő kijelentésen csak halkan elnevetem magam:
-Igazad van.Akkor menjünk.-mondtam és már fel is ugrottam az egyik fára és az Akadémia felé véve az irányt ugráltam fáról-fára.
-Na és, hogy megyünk vissza?-kérdeztem mert a kerítés magasabb mint a fák így ha a kerítésen mennénk akkor észrevennének viszont a fáról sem tudunk átugrani..Ilyenkor jönne jól mondjuk a levegő elem és akkor egy fuvalattal simán átrepülhetnénk.De mivel én Strigává változtam így sajnos már nem birtoklom a levegő elemet.
|
Abbie:
Majd én megvédelek!-húztam ki magamat bátor teintettel, majd visszagörnyedve ásítottam fel. Figyelj Kasumi... Álmos vagyok.. Nagyon.. Ez normális?-kérdeztem, miközben lassan felültem, és nekidőltem. Szememet dörzsölgetve ásítottam őjra és újra..
|
Yoru
Mikor megjelenik mellettem Yuki felnézek rá.
-Valami kis nyomoronc hason szúrt a késével. -állok fel lassan, miközben fájdalmasan felnyögök, mert természetesen meglehetősen fáj a seb.
-Menjünk haza... Még fejenként egy-egy az feltűnő lenne......-nevettem fel cinikusan, majd felugrom egy fára, és elindulok az Akadémia felé.
|
Luka
Mivel elég törékeny így a szorításra csak kicsit megrándult az arca de nem szólt semmit
- Semmi baj..
A lépcső korlátjának néz a kolesz ajtajára, majd vissza Ryan-re
- Be mehetünk
Elmosolyodik, de arca hamar elkomorodik...
- Te elítéled ha egy dampir magából itatja a morákat vagy a strigákat?
MMikor kimondta már akkor megbánta a kérdést, de kíváncsi Ryan válaszára.
|
Kasumi:
Mikor Abbie azt mondja, hogy nem fog bántani csak sóhajtok egyet:
-Én ebben nem lennék olyan biztos.-mondom halkan aztán miután a fejét a combomra hajtja elmosolyodom.
-Szóval ő ilyen féltős bátyó?-kérdeztem
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|