[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Tristen:
Láttam Kisán, hogy kicsit megrémült mikor megtudta mora vagyok, persze mikor kiderült, hogy ő dampir megértettem aggodalmát.
-Nyugi.. nem szeretem a vért... sőt undorítonak tartom. mosolyogtam rá, majd az ablakra néztem...
-Semmit... mondjuk úgy, hogy élveztem a napfényt... mondtam miközben másik kezemmel megfogtam a megégett kezemet...
Shin:
Mikor mondta, hogy ő is az akadémiáról van éreztem, hogy a sejtésem kezd beigazolódni.
-Alkimista vagyok. vontam válat nemes egyszerűséggel.
|
Will
-William Entichers..-mormogom fapofával, majd kezet rázok a lánnyal.
Végül újra csak a víz sima tükrét pásztázom tekintetemmel. Nem is tudom mikor varázsoltam utoljára..talán pár hete..
-Striga, ugye?-sóhajtok fel, miközben ujjam hegyét belemártom a vízbe.
|
ELIOT. - Szoval csak letamadod azt akit eppen szeretnel - bolintott egyet es a lany kezeire pillantott, arcan pedig egy mosoly terult szet - ugyan ha nem jo az izem nem akarom, hogy elrontsd a hasadat - gunyolodott es a morakra nezett majd megint Twistere. - trukkot? Mutathatok...- sohajtott fel es a lepcso fele biccentett - gyere menjunk akkor a templom padlasara.. - mosolyodott el mikozben megindult. Unalmas perceit ugyan is mindig a padlason toltotte, amolyan masodik otthon neki |
Twiste:
- Ki mondta, hogy engedniük kell? - nézett rá méltatlankodva, végül mosoly terült szét az arcán, és megveregette Eliot vállát. - Ne aggódj, még nem mondtam le rólad. Lehet, hogy este benézek, mit szólsz? - ajánlotta, miközben megigazgatta a ruháját, és érdeklődve nézte, ahogy két mora belép a gyakorló terembe, aztán becsukják maguk után az ajtót.
- Nincs kedved mutatni valami trükköt? Mondjuk, valahol máshol - javasolta, mert már kezdte magát feszélyezve érezni ezen az emeleten. Oké, hogy eltévedt, de már lassan órák óta itt ácsorog, és nem akarta, hogy baja legyen belőle. - Csak menjünk innen - toporgott egy helyben.
|
Lexy
- Az akadémiára? -kérdeztem. - Én is onnan jövök. Gyere, visszakísérlek. - mondtam egy kicsit bánatosan, hiszen ennyit az ebédemről.
- És hogy hogy egy ember az akadémiába megy? - mondtam, hogy ne legyen kínos csend.
|
Kisa
Egy pillanatra meghökkentem... Mora. Hülye vagy, Kisa, - a magasságából könnyedén rájöhettem volna. - Dampir vagyok. - biccentettem félre a fejem, és Tristen szemeit fürkésztem. Úgy hallottam, az ő fajtája beli hímneműek khm.. kedvencei vagyunk, ezért bennem akadt a levegő, mikor a kezemet az ajkaihoz emelte. Attól féltem, helyben lecsapol. - Hát... - kezdtem, és vártam egy pillanatot, hogy a légzésem helyreálljon. - Mit csináltál az ablaknál? - kérdeztem inkább, és a már bezárt nyílászáró felé böktem a fejemmel.
|
Shin(mostantól így írom Yo helyett mert összezavar xd)
-Igazából egy konkrét helyet kerestem.. de már csak az akadémiára akarok visszajutni. motyogtam, miközben szemeimmel a lányt pásztáztam... aki.. szép volt bekell hogy valljam,,, de nem hinném, hogy az esetem...
|
Amikor válaszolt éreztem, hogy nem akarja bevallani.
- Hát jó. - válaszoltam. - És ha már nem vesztél el hova akarnál menni? - mondtam neki egy huncut mosollyal. Ezek után alaposan véggnéztem és megint ott volt az a mosoly az arcomon.
|
Yuki:
Miután a fiú is köszönt nem beszéltünk egy ideig.Közben egyszer hátra néztem és akkor láttam, hogy befagyasztja a jeget a szökőkútnál.Szóval ő egy Mora és ezek szerint a víz elemet uralja.Hm mennyi mindent meglehet tudni egy hátra pillantásból is.Visszanéztem az égre aztán úgy voltam vele, hogy ha már ilyen jó napom volt nem leszek bun és kivételesen beszélek egy kicsit:
-Egyébként Yuki Cross a nevem.-mondtam miközben fél pillanat alatt ott termedtem mellette és illedelmességből kezet nyújtottam neki.
|
ELIOT. - Milady..- tartja fent a latszatott es mikor Twiste mar nem a falhoz tapasztja egy hatalmas levegot vesz es kinyujtoztatja a kezeit. - szoval nem tehetsz arrol, hogy itt vagy. - elvigyorodik es a kovetkezo szavakat mar nen is veszi fel csam a csuklojara pillant - szoval nem? Kar pedig mas mora biztos nem lesz veled ilyen nagy lelku mint en. - nezegetni kezdi az apro sebet a kezen ami valoszinuleg este mar meg se fog latszodni, vegul egyszeruen rahuzza a felturt ingjenek az ujjat |
Yo (Shin):
Épp a városban voltam.. kerestem egy konkrét helyet... de eltévedtem.. persze segítséget nem kérnék semmi kincsért.. inkább a halál.... Ekkor jött oda hozzám egy lány... Biztos voltam benne, hogy nem ember... inkább tűnt morának...
-Szia.. Én elveszni? Nem. ráztam meg a fejem, majd sóhajtottam..
-Talán... vontam vállat.
Tristen:
Kisa mondatán félmosoly jelent meg a szám sarkában. Vicces volt a reakcija.
-Szia Kisa én Tristen vagyok, mora. mondtam miközben enyhén meghajoltam, és megfogva egyik kezét lágy csókot leheltem kézfejére.
|
Twiste:
- Nem, nem gondoltam...nem vagyok fogyatékos - húzta el a száját a kérdésére, aztán csak ártatlan arccal körbenézett. Az előbb még nem volt senki se a közelükben, így csak óvatosan elhúzódott Eliottól. Nem volt szüksége balhékra.
- Köszönöm, hogy elkaptál, igazi úriember vagy - mondta félhangosan, mire az eddig meghökkenve ácsorgó morák nyugodtan folytatták útjukat a folyosón, ő pedig csak szemöldökráncolva nézett a fiúra. - Hé, tisztában vagyok a szabályokkal. Arról meg nem tehetek, hogy itt kötöttem ki - sértetten hátat fordított a fiúnak. - Különben is...nem vagy annyira finom - hazudta szemrebbenés nélkül...annyira nem finom, csak sokkal jobban...
|
Kisa
Amint közeledtem a fiúhoz, egyre magasabbnak tűnt, és mikor megállt, nemes egyszerűséggel hátra kellett hajtanom a fejem, hogy a szemeibe nézhessek. - Én sem vagyok valami Törpilla, de ő egy létra magasságával vetekszik. - jegyeztem meg, és mikor rájöttem, hogy hangosan is kimondtam, egy apró lépést hátraléptem, és a kezeimet az elvörösödő arcomra szorítottam. - Azaz, szia. - felnevettem. - Kisa vagyok. - eresztettem meg egy mosolyt, és a tekintetét kerestem. - Tetszenek a szemeid.
|
ELIOT. - A szajhaim azt szeretik ha oket csapolom. - unottan vont vallat, de a mosoly ott bujkalt az arcan Twiste reakcioja miatt... - ver pezsdito a tarsasagod. - fujta ki magat es amikor a lany a falhoz szoritotta csak ovatosan vegig huzta ujjait a gerinc vonalan - Ugye nem gondoltad, hogy egy folyoson jutalmazlak meg? - kerdo tekintettel nezett a lanyra, majd szemeivel oldalra nezett ahol par mora meghokkenve figyelte oket. - ugye tudod, hogy mar az is hatalmas problema az igazgatosagnak, hogy te a mi emeletunkon vagy? Ha itt kostolnal meg a tarsasag elott, akkor ki is hagnanak... Valoszinuleg mind a kettonket. - magyarazta a szabalyokat unottan. Nem zavarta volna, de elmenni az iskolabol o se szeretett volna. Tulsagosan elvezte az itt letet ahhoz, hogy valani koszos nyomor negyedbe kelljen mennie. |
Lexy
Lepakoltam az akadémián és elindultam áldozatért. Éhes voltam. Ahogy beértem a városba találkoztam egy sráccal. Érzékeimre hallgatva éreztem, hogy ő sem egy közönséges ember. Ő is valami más. Odamentem hozzá, mert láttam, hogy nagyon nem okés és megkérdeztem:
- Elveztél? - kicsit megijedtem azért, hiszen nem akarok semmi harapdálást.
|
Tristen:
Épp sétáltam a folyosón mikor egyszer csak azt látom, hogy egy lány... akit már biztos láttam nagy boldogan integetve közeledik.. de a neve... nem emlékszem.. a név memóriám mindig is rémes volt... Visszintettem neki.
-Szia. köszöntem mikor már egész közel voltunk és megálltam.
|
Twiste:
Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne lökje a falnak az előtte állót és nyomja bele teljes erőből szemfogait a nyakába. A szája kiszáradt, a gyomra pedig követelőzően szűkölködött, mikor megérezte a vér szagát.
- Te nem vagy normális - szuszogta vörösen izzó szemekkel. - Remélem, hogy egyszer a szajháid lecsapolnak, aztán majd megnézheted magad - nézett összeszűkített szemekkel a fiúra, mutatóujjával letörölte a vért a szájáról, aztán lenyalta, és beleborzongott az ízébe. Ezerszer jobb, mint a büdös embereké. Ráérősen körbenézett, végül nem törődve Eliot intim szférájával, teljesen falnak nyomta, és hozzásimult. - Mit kéne kitalálnom? Mond, aztán nevetgélve veszem át a jutalmam - bökte meg az arcát.
|
Kisa
Ahogy Yukinak megígértem, nem az ablakból kiugorva követtem, noha simán megtehetném. Máskor is játszottam ezzel, sőt, mint a műugrók, szaltókkal és pörgésekkel is próbálkoztam unalmamban. Sosem sikerült igazán, de mindig a talpamra estem. Most a lépcsőkorláton csúzdázva haladtam lefelé, mígnem a földszintre értem. Amint leugrottam, felszisszentem, A ruhám csak combközépig ért, így a korlát meghúzta a bőröm. Már csak az lenne viccesebb, ha szállka is ment volna bele, én viszont sajnos odáig nem látok el, végső esetben pedig meg kéne kérni valakit. A folyosón végigcaplatva vettem észre a közeledő srácot, mire felcsillant a szemem, és rögtön el is felejtettem az eredeti célomat. Egy széles integetéssel felé indultam, a hajam pedig jobbra-balra himbálózott mögöttem.
|
ELIOT. - Lenyalnad...- ismetelte a lany szavait pimaszul vigyorogva es igen eleg szembe tuno volt ahogy szemeivel a nyakat merte vegig. Csak hogy jobban huzza a lany agyat fejet a plafon fele forditotta, hogy a nyaka jobban megfeszuljon. - mmm.. Nem gond - mosolyogva nezetr vissza a lany szinte verben forgo szemeibe. - ne keseredj el. A hugom is striga lett - felsohajtva bele tur a hajaba, majd miutan turt meg rajta parat vissza csusztatta egyenruhajanak zsebebe - Ha kitalalod.. - szaja a fulieg szaladt es kormet ovatosan sajat csuklojaba vajta, hogy abbol egy kis ver bugyogjon fel, korbe nezett es amikor nagyjabol uresnek tunt a folyoso, veres csuklojat a lany szajaba torolte majd elhuzta onnan a kezet - .. Szoval akkor kapsz rgy kis kostolot. |
Twiste:
- Hm...ha karcot ejtettem volna.. - gondolkozott el, miközben mutatóujjával az állát kopogtatta, valami jó választ keresve a fejében, végül csak bólintott egyet. - Akkor most véreznél, és én lenyalnám. Szívesen - vigyorgott rá szórakozottan, de a gondolattól valójában összefutott a nyál a szájában, és elmerengve nézegette Eliot nyakát, aztán rájött, hogy pofátlan dolog, amit csinál, hiszen úgy nézett a fiúra, mint valami élő vértartályra.
- Pardon - mosolygott rá szégyenkezve, majd pár perc múlva elkomorodott, ahogy megemlítette ezt az egész striga-dolgot, és fájdalmas arckifejezéssel nézett rá. - Valóban nem voltam az mindig. De az a múlt, mi pedig már a jelenben vagyunk, a dolgokat pedig nem lehet visszafordítani - vont vállat. - Egyébként, hova igyekeztél, mielőtt még belém futottál?
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|