[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Ryan
Ahogy körmei belém mélyedtek, halkan belenyőgtem a csókba, s elkezdtem lehúzni az ingét, hogy hozzáfférjek az alatta lévő részeihez is. Hogy ne legyen gyors a levétel, levettem az inget, amit eldobtam az ágyról a földre, s fogaimmal szedtem le róla a ruhadarabot. Kaján mosollyal arcomon segítettem rá kézzel is. -Ez az első?-meg akartam róla biztosodni, hogy a lánynak megvolt-e már az első. Nem éreztem magamat bizonytalannak. Miért tenném?
|
Luka
Szemöldökeit össze vonva nézett a fiúra, az elöbbi kijelentése miatt. Természetesen ez a fancsali ábrázat az arcáról azon nyomban elillant mikor Ryan elkezdte magáról levenni az ingjét. Nem jutott szóhoz, mert amikor már beszédre nyitotta volna a száját a fiú leteperte őt, és ajkaik szinte egymásba olvadtak. Luka hevesen csókolt vissza, miközben körmeit Ryan hátába mélyesztve húzta végig. Természetesen biztos kellemetlen lehetett, de azt mondják a szexben önzőnek kell lenni... akkor az előjátékban is nem?
|
Ryan
Amikor felfelé húzott a lépcsőn, felnevettem. Útközben szemeztem egy kicsit az ügyeletessel, s csak ráfintorogva tette ő is ezt. Miután beértünk, kulcsra zártam az ajtót, miután ránéztem. Rendesen hivogatott a lány. -Na.. Azért.. Lehetnél kevésbé szexi..-megálltam előtte, miután kigomboltam az ingemet, s finoman letolva az ágyneműre tornyosultam felé. Ajkaim övére tapadtak.
|
Lexy
Megcsókolt. És mikor végigsimította a testemen a kezét....kirázott a hideg.
- Valami mást? - kérdem erotikus hangon, majd közel hajoltam hozzá. Persze nem akartam semmit, hiszen nem vagyok könnyű vérű.
- Akkor végül is hova akartál menni és mit szeretnél csinálni? - mondtam neki szexin, majd a szemébe néztem és a testét os figyelembe vettem.
|
Luka
Mire elérték a kollégium által vetett árnyékot mér nagyokat nyelt, és szemeivel fáradtan pislogot. Kicsit megszívta őt a nap de hamar helyre áll, ha végre egy sötét helyen lehet. Mikor kezével kihúzta a kolesz hatalmas, faragott fa ajtaját, habozás nélkül lépett át a küszöbön.
- Ó te jó ég.
Nyögött fel mikor beért a napfény mentes aulába, és sarkon fordulva várta a nyomában lévő Ryan-t.
- Gyere.
Kaján mosollyal az arcán húzta fel a fiút a lépcsőn, egészen a szobájáig. Kinyitva az ajtót, megkönnyebbűlt sóhaj hagyta el a száját. Párat lépkedve az ágy szélére űlt és lábait keresztbe fonta
|
Ryan
Veled fogok súlyzózni..-nevettem fel, majd nyomva homlokára egy puszit követtem.-Nem tudom, hiszen nekem ilyen körülményekre nincsen szükségem.-jelentettem ki határázottan, és néha átpillantottam így rá. Tekintetemmel néha dekoltázsát kémleltem. Amíga koleszhoz értünk, ábrándoztam ahogy lassan levetkőztetem és az ágyba döntöm.. Ohh mama..
|
Yuki:
William sóhajtott egyet aztán elvette a kezemet az arcomról amivel eltakartam azt majd a másik kezével megsimogatja a fejemet.Ezen már nem igazán lepődtem meg...tőle már megszoktam bár kicsit még mindig fura volt.Aztán mikor közelebb hajolt hozzám a szemébe néztem ő pedig megpuszilta a homlokomat halványan elmosolyodtam.Azt hittem, hogy most ő is megutál és kiközösít majd mert embert öltem.De még sem így történt.
-Sajnos nem tudom elfelejteni...És sajnos ez nem a múlt néha még mindig előfordul ez de próbálok uralkodni magamon.Főleg a barátaim..vagyis.-kezdtem el kijavítani magam elvégre nekem sosem voltak barátaim-azoknak az embereknek a légkörében akikkel beszéltem.-ezután egy ideig a földet bámultam meg mikor azt mondta, hogy kérdezhetek tőle én is valamit a szemébe néztem.
-Nem igazán szoktam kérdezősködni.-mondtam aztán kicsit elgondolkodtam.
-Akkor azt kérdezném, hogy neked milyen volt az idők során a kapcsolatod a vámpírokkal?-kérdeztem de aztán ahogy kimondtam rögtön még ezer másik kérdés jutott eszembe de most már mindegy ez igazán érdekelt.Mert ő sem az a mosolygós típus ha jól látom.Érdeklődve néztem a fiút.
|
YORU. Kisse szomoruan nezek ra. Az arcara simitom a kezem. Annyira....Elszomorit az ures tekintete...De miert? Sohajtva bolintok egyet. Az arcarol a nyakara, majd a mellkasan simitok vegig. Lassan elsetalok mellette, majd egy pillanatra megallok az ajtoban, meg felig hatra pillantok. Megrazom a fejem, es neman kilepek az ajton.
A tarsalgoba megyek le, es ott helyet foglalok egy kanapeban. Szinte homalyos tekintettel bamulok magam ele. Nem nagyon figyelek a kornyezetemre, nagyon elgondolkoztam, az iment tortent dolgokon....... |
Luka
Mikor kiléptek az ajtókon, még árnyékban voltak. A nap körülbelűl épp most delelt, nem a legszerencsésebb idő pont egy mora számára. Mosolyogva Ryan-re nézett és elindult ki a napra, lépteit kicsit gyorsabbra vette
- Megégni még nem fogok. Előbb szívja le az energiám.
Kaccantott fel miközben gyors lépteivel indult meg a kollégium felé
|
Ryan
Van..-simítottam végig lágyan szabad kezemmel derekán, s csábos mosollyal végigsimítottam az arcán.- Menjünk már...-vigyorogtam, s lassan, kézenfogva indultam el vele az egyik irányba, pár találgattam, hy hogy fogunk megint átmenni a napon. Hogy bevalljam, nem voltam jó formában, és pöppet így nehezebb volt.
|
Will
Egy kicsit meglepődök azon, hogy a lány mégis válaszol kérdésemre. Úgy látszik megbízik bennem.. Hallgatva szmorú történetét, félrehúzom számat, majd mikor Yuki arcán egy könnycsepp gördül végig, a lány már takarja is el arcát. Erre csak halkan felsóhajtok majd egyik kezemmel elemelem Yuki kezét az arca elől, amásikkal pedig gyengéden megsimogatom buksiját. Ezután közelebb hajolok hozzá, majd adok egy puszit a lány homlokára.
-Tudom, hogy nehéz de felejtsd el..ez már csak a múlt..-mondom komoly hangon, majd elemelem kezemet Yuki fejétől.-Minden embernek vannak meggonndolatlan tettei..-mormogom majd megpóbálom valamivel terelni a témát.-Viszont mivel most válaszoltál a kérdésemre, kedves leszek és akármilyen kérdést is teszel fel, én válaszolok.-eresztek el egy kedves halvány, kedves mosolyt majd biccentek egy aprót fejemmel.
|
Luka
A kérdésre csak elmosolyodott, és lassan Ryan füléhez hajolt
- Szoba?
Hangjából némi kacérkodás csengett ki és a kérdés befejezése képpen egy csókot lehelt Ryan nyakára. Amíg száját a sima bőr felülethez érintette, mélyen magába lélegezte a fiú csalógató és egyben izgató illatát.
- De csak ha van kedved.
Hajolt el tőle, mintha mi sem történt volna
|
Tristen:
Mikor Kisa szétmaszatolta a vért a nyakán és a kezén nyeltem egy nagyot, ugyanis ezzel csak még erősebben lehett érezni a vér illatátt... Undorító mégis arra késztet, hogy kiszívjam mind egy cseppig.. De nem lehet, én.. én nem akarok szörnyé vállni...-Ne köszönd meg ha valaki aki miatt veszélyben vagy segíteni akar...-mondtam miközben megragadtam a kezét és gyors léptekkel elindultam, hogy minél hamarabb olyan helyre érjünk ahol legalább van egy vízcsap vagy valami....már nagyon nehezen türtőzettem magam.
Akuma:
Mikor Raiden elkezdett egy tincsemmel játszadozni és a szemeimbe fúrta tekintetét elpirultam és félre csaptam akezét.-Te teljesen megbolondultál? Az élet egy kib@szott nagy szívás...Nincsenek benne mesés dolgok és nincs olyan sem, hogy boldogság és az emberek akik azt hiszik létezik mind ostobák.-ezeket mondtam... de valójában szörnyen megbántam minden szavamat...A probléma azon kívül, hogy egy idióta vagyok pedig Raiden maga..a tekintete a szemei.. és minden ahogy van....Idegességemben már az ajkaimat haraptam véresre...
|
Yuki:
Semleges arccal nézem a fiút aztán a kérdésre csak fél mosolyra húzom a számat...Kellett nekem ennyit mesélni.Sóhajtottam egyet aztán úgy döntöttem, hogy válaszolok:
-Most érezd magad különlegesnek mert ennyit még senkinek sem beszéltem magamról.-mondtam miközben enyhén megráztam a fejem aztán még egy sóhaj hagyta el a számat.
-Szóval.-néztem körbe, hogy megbizonyosodjak arról, hogy csak mi vagyunk ketten itt és más nem hallhatja amit mondok.-Kezdjük ott, hogy sosem voltam valami közvetlen személyiség nem igazán beszéltem sokat ezért kirekesztettek ugyan is nem voltam jó beszélgetú partner.-forgattam meg a szemeimet-Na most ezek után csak is a bátyámmal,a szüleimmel és a tanárokkal beszéltem.Így nem voltak barátaim.Tehát a magány kipipálva.-mondtam miközben ismét félmosolyra húztam a számat majd semleges arccal folytattam-Ezután, hogy még inkább magányos legyek meghaltak a szüleim.Először anya akit meggyilkoltak aztán apa aki egy vadászatra ment de nem jött vissza és később kiderült, hogy meghalt, viszont nem tudni, hogy miért.Ezek után ha lehetséges még jobban bezárkóztam és egy időre mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.Aztán szép lassan kezdtem visszatérni és elkezdtem barátkozni pontosabban a szimpatikus embereket közel engedtem magamhoz..-miután kimondtam egy kis szomorúságot és egyben düht lehetett látni a szememben-De..amikor egy kiránduláson voltunk egy olyan helyen ahol magunkra vagyunk ítélve és kisebb csoportokban mentünk fojtogatni kezdett a szomj.Viszont nem volt mivel csillapítani..-fájdalmasan sóhajtottam egyet és a tenyerem az arcomba temettem-Ártatlan embereket öltem meg.-mondtam miközben felidéztem a pillanatot így egy könnycsepp is legördült az arcomon-Mert eluralkodott rajtam a szomj, elveszítettem a fejemet...és ekkor zuhantam depresszióba.Azóta már sokkal nagyobb az akarterőm, mert nem szeretném ha a vámpír ösztöneim eluralkodnának rajtam.Ezért ha szomjas vagyok mindig lelépek vagy mindenkit akár erővel, akár szóval de elmarok magam mellől...Erről lenne szó.-motyogtam a végét halkan
|
Kisa
Nem gondoltam volna, hogy Tristen visszajön még értem, valószínűleg már eléggé idegesíthettem. A tervem bevált, de nem sült el jól. A kezét megfogva felpattantam, és rámosolyogtam. - Bevallom, még valóban üldögéltem volna egy darabig, a nyakamból szivárgó vérrel, bár akkora nem volt a pici pont, hogy kötszer kelljen hozzá. - tapogattam meg a nyakam, aminek az eredménye véres, maszatos kéz és nyak lett. Elfintorodtam. - Viszont egy tisztálkodásra szükségem lenne. - majd újból a fiúra mosolyogtam. - Köszönöm, hogy nem hagysz itt. - mondtam őszintén.
Raiden
Felvont szemöldökkel pillantottam a lányra. Azért ennyire fura szerzetekkel még én sem találkoztam, pedig hm. Sok mindenkivel volt már dolgom. Sajnálatos módon Akuma még így is nagyon tetszett. Csak ne beszélne ennyit... Inkább nem akartam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, amit mondott, vagy csak hagyja kicsúszni a száján, ami eszébe jut. Megspóroltam magamnak egy fejfájást. - Ne komplikáld már túl a dolgokat. - haraptam az ajkamba, és a kezem a lány egyik fehér tincsébe kapott. Két ujjammal játszadozni kezdtem vele, majd a szemeibe fúrtam a tekintetem. - Néha a való életben is lehetnek... mesés dolgok. - elmosolyodtam. Lehet, hogy gyerekes voltam. Vagyok. Viszont egy nagy gyerek, aki megtanulta úgy élvezni a dolgokat, ahogy azok adódtak.
|
Eliot
Ahhoz képest, hogy egész élete folyamán azt gondolta a strigák vére borzasztó, most kellemesen csalódott. Twiste bár valamilyen szinten még is "halott" volt, a csodálatos mora vére nem veszett kárba. Az a selymes, lágy íz szinte ugyan olyan volt mint az övé, vagy bármelyik mora társái. A túlzott vágy a lány iránt, és vére iránt hagyták elsuhanni Twiste szavait a füle mellett. Egy percre se tervezte meg szakítani az ivást, majd ha csak úgy látta, hogy a lány sápadt bőre még fehérebb nem lesz. Persze mikor megérezte, hogy Twiste is a példáját követve, szívta vissza a vérét belőle, óvatosan lecsúsztak a kezei a lány csipőjére és megszorította. Jó ideig lakmározott még a különleges kincséből, majd egy egyszerű mozdulattal kihúzta a fogait Twiste nyakából.
- Nagyon finom vagy Striga létedre..
Lihegte a lány fülébe, és a sebeiből csörgedező vért óvatosan lenyalta.
|
Will
-Rendben.-bólintok egy aprót, majd összeszedem gondolataimat.-Mondtad, hogy a depresszió miatt változtál stirgává..de nem tűnsz olyan magányos lánynak. Képes vagy mosolyogni, és mint láttam nevetni is.-biccentek egyet fejemmel.-Akkor mégis miért?-teszem fel kérdésemet, majd felveszem fapofámat és úgy nézem tovább a lányt, de észre lehet venni szemeimben a kíváncsiságot.
|
Ryan
Most arra célzol, hogy menjünk a szobába, vag yinkább lennekedved elmenni a parkba esetleg.. Az iskoláéba... Mondjuk világos van..-mondtam halkan, s kinéztem az ablakon. Elengedtem őt, és viszonozva a kézfogást néztem le szemeibe. Felötlött bennem az a kérdés, hogy most együtt vagyunk-e, de igazából nem akartam elsiettetni a dolgot, így nem kérdeztem többet.
2014.02.13 15:43 Ruby „
Luka
Szeme sarkából a morákra sandít, és keményen viszonozza kapott csókokat. Mikor Ryan végig simít a mellkasán, elvigyorodik és megingatja a fejét, és mikor ajkaik ismét összeolvadnak, majd szét vállnak felsóhajt
- Ne is csináld... nem szeretem ha szórakoznak velem.
Jelentette ki határozottan és ujjaikat összefonta.
- Menjünk valamerre
Vetette fel az ötletet, az akadémia aulája nem pont erre volt való
|
Andree
Ahogy elkdezdett nekemmagyarázkodni, lassan feltápászkodtam, és lehajtott fejjel álltam előtte. Megfogtam kezét és felhúztam.-Lehet jobb, hogyha most elmész..-Néztem le rá komoran. Eengedtem finoman ujjait, amit időközben összefontam, majd hajamba túrva tekintettem el. Üresek voltak a szemeim. Őt figyeltem komolyan egy kisebb idő múlva mégis. Nem tudtam sok ideig elnézni róla.
2014.02.13 05:55 MizukiAyame YORU. Viszonzom a csókját, majd ránézek. -Semmi baj. -motyogom halkan, mikozben ujra szorakozni kezdek egy hajtincsevel. -Sajnalom,hogy ez igy alakult. Lehetett volna maskepp is...-motyogom mikozben elforditom a fejem. -Oszinten valaszolj: Neked jo lenne egy olyan...baratsag extrakkal kapcsolat? Mert...En meg sosem voltam szerelmes es nem tudom milyen az, es mit kell erezni olyankor mikor szerelmes vagy. Es barmilyen is legyen a szerelem, nem hiszem, hogy azt ereznem irantad. Lehet nem ugy nezek ki, de ilyen teren rettetnto mas vagyok, mint a suliban levo lanyok. -egyre jobban zavarba jovok zavarba jovok a magyarazkodastol. |
Twiste:
Csak a szemeit forgatta, mikor Eliot még akkor is arról beszélt, mennyire izgató, mikor épp a vérét próbálja kiszívni. Ez a fiú határozottan menthetetlen, mégis szórakoztatta a viselkedése, egészen addig, amíg meg nem érezte, hogy két szemfog a nyakába szúródik. A hirtelen jövő fájdalomra összeszorította a szemeit.
- Miféle perverzióid vannak? - ciccegett rosszallóan. Nem tartotta igazságosnak, hogy az ő véréből igyanak...az az övé, és reménykedett benne, hogy rohadt rossz. Ahogy megérezte a mellkasán végigfolyó meleget, még idegesebb lett. - A ruhám! - szólt rá Eliotra, és beletúrt a hajába, majd megszorította azt. Rendben, akkor legyen, ahogy ő akarja. Gondolkodás nélkül belevájta a fogait a fiú nyakába, és szívni kezdte a vérét, nem engedve el őt a szorításából. Eliot vére alapjában véve erőt kellett volna, hogy adjon neki, de mivel a fiú is magánakciót folytatott, teljesen semleges volt a helyzet, azt leszámítva, hogy El tényleg...finom volt, így hát nem hagyott egy csepp vért sem kárba veszni, lecsöppenni.
|
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|