[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
Ryan
Amikor valami mocorgást éreztem, egyből felébredtem. Mereven néztem a lányt.-Luka!-álltam fel és lépdeltem oda mögé sietősen majd magamhoz húztam.-Hé.. Minden rendben?-amikor viszont szemeit megláttam, nagyot nyeltem.. Nem tudo egyszerűen mi ütött belém. Felültettem őt az asztalra, és levéve a felsőmet fogtam megderekát és húztam magamhoz. -Igyál csak..-háát simogattam. Idióta vagyok.. teljesen.. De mégis akarom.. Itt vagyok én.. Belőlem ihat..
|
Luka
Jó mélyen sikerült el aludnia, ez azért is volt mert régóta nem pihent már... több, mint egy napja ébren volt és ez igazán most jött ki rajta. Hirtelen szemei kipattantak és egyik kezévela torkához kapott. Egő érzést érzett benne, szárazságot és a gyomra is árulkodni kezdett a furcsa szűkösséggel... bizony a fagyi vissza nyal. A moráknak lét szükséglet a vér, ha tetszik nekik, ha nem. Luka szemei a kékből lassan kezdtek át menni skarlát vörös színbe. Riadtan nézett a mellette fekvő Ryan-re és a nyakán lüktető aprócska érre. Nagyot nyelve ült fel az ágyon és szaladt az ajtóhoz ami viszont zárva volt. Idegessen kezdett babrálni a kulccsal
|
Lexy
Csak aludni fog? Semmi más? Izgalom, vadászat semmi? Valamit csak szeretne csinálni. Valakivel...... Velem......
- Semmi több? Valamit csak szeretnél csinálni, vagy nem? - kérdem tőle kicsit búsan, de hát el kell fogadnom a döntését.
|
Ryan
Ezen elmosolyodtam. Önelég mosollyal néztm rá. Megsimogattam arcát, majd felültem. Egy darabig őt figyeltem, majd átöltözve bújtam be mellé. Magunkra húztam a takarót, és őt is odahúzva nyomtam csókot homlokára. Olyan édes volt amikor aludt. Finoman hajába túrtam, és lassan én is álomba szenderültem.
Andree
Visszamehetünk.. Kezdj hajnalodni..-mondtam halkan, és megragadva kezét siettem a kolesz felé.-Mielőtt felkelne a nap..-levettem a kabátomat, és a védelmezésére ráterítettem.-Siessünk...-Hirtelen felkaptam, felhúam rá a kapucnit, és néha-néha ránézve mentem sietősen visszafelé.
|
YORU. -Hat rendben....Akkor....Visszamenjunk? -kerdezem mikozben mar alig van a cigimbol. Sohajtva nezek ra, majd lepockolom rola a hamut. -Igazabol kibirnam.....Ma o volt a....Negyedik? Asszem...-vonom meg a vallam. -A sebem is egesz rendesen begyogyult.....-huzom fel a polom a hasamrol. -Szoval hacsak teged nem emeszt a szomj, akkor visszamehetunk, ha gondolod. |
Luka
- Lehet, hogy nem érzed.. de én így látom.
Szemeit lehunyva mosolyog továbbra is, majd bólint egyet, jelezve, hogy megértette és nem fog megrémülni ha esetleg úgy ébred Ryan nincs ott. A mosoly lassan elhalványul az arcán és a levegőt lasabban, nyugottabban kezdi venni... elaludt
|
Ryan
Nem érezemet magam annak..-vontam vállat kissé hanyagul, és magamhoz húztam.-aludj kislány..-nyomtam puszit homlokára.-Ha nem találsz magad melett csak kimentem.. Visszajövök..Oké?-mosolyogtam rá, és haját simozve figyeltem arcát. Tényleg szép volt.. Mindenféle értelemben.
Andree
Így van..-mosolyogtam rá édes, kissé önelégült mosollyal. Imádtam Striga lenni. Sokkal magasabbnak tartottam magamat-magunkat mint a többi vámpírfaj. Nem hiszem, hogy ilyenkor a falun kívül valakit találni fogunk...-néztem le rá, miközben lassítottam és megálltam az egyik fe alatt.
|
Yuki:
-Igen ez igaz.-bólintottam egyet aztán miután Will megmarkolta Artemiszt és nem történt semmi halványan elmosolyodtam.Aztán a következő mondaton akaratlanul is de halkan felnevettem.Ezután William hirtelen tett hátra felé egy lépést ugyan is a napsugarai elkezdtek minket is elérni ekkor megragadta a csuklómat majd magához rántott és átölelt, hogy megvédjen a naptól.Ettől a mozdulat sortól elpirultam és közben nem igazán jött le, hogy mi történik.Úgy mint a amikor megfogta a kezemet...csak ez még annyira se történt sűrűn sőt igazából talán ő az első aki átölelt a szüleim után.Bár talán a bátyám is ölelt már meg egyszer.Miközben magához ölel a fejem pont a nyakához ér így egész közelről érezhetem a csábító illatát.Amint megéreztem a vérét rögtön megkívántam.Köztudott, hogy a Morák vére sokkal erősebbé teszi a Strigákat....Már már kezdett izzani a szemem viszont nem akartam inni a véréből.Nem akartam neki fájdalmat okozni főleg, hogy éppen megóv a napsugaraitól.Így a fejemet lejjeb hajtom és úgy bújok a fiúhoz.Így is érzem az illatát de az, hogy nem kell látnom a nyakát segít egy kicsit.
2014.02.09 23:15 Haru-chan Will
-Egy striganak sokkal jobbam art az eges mint egy moranak. Mi csak egy kis ido utan erezzuk, hogy egyszer csak elkezdunk gyengulni.
Ezutan megmarkolom a fegyvert es vegul orommel konstatalom hogy semmi nem tortent.
-Ugy latszik megsem valtom ki mindenkibol az allatot.-mormogom majd egyszer eszreveszem hogy a nap fenye lassan mar minket is kezd bevilagitani.
Erre gyorsan teszek hatrebb egy lepest, majs elkapva Yuki csuklojat magamhoz huzom a lanyt majd atolelem hogy testet biztos ne erje a napsugar. Kozben a lany feje eppen nyakamat surolja. |
Shin:
Mikor elnéztem abba az irányba amerre mutatott és valóban megláttam a tetőt gyorsabbra vettem lépteimet...
-Nem tudom... valószínűleg kifekszek az udvaron a napra és alszok egy jót. néztem a lányra miközben azon gondolkodtam na vajon ezzel a válasszal mit kezd.
|
YORU. A zsebebe nyulok az ongyujtoert, majd lassan meggyujtom a cigit. -Fuh...A halandok el se tudjak kepzelni milyen jo is vampirnak lenni. Peldaul, mi nem patkolunk el tudorakban. -nevetek fel,mikozben kisse elorebb lepkedek. Valahogy erzem, hogy ket voros szempar a fenekemre tapad. -Ennel kicsit kreativabbnak gondoltalak....-fordulok felig hatra mikozben felnevetek. Lelassitok, hogy mellettem jojjon. Beleszivok a cigimbe, majd egy fust karikat fujok az eg fele. Mosolyogva nezek a csillagos egre. |
Luka
Ahogy hallgatta a fiút, próbálta a helyébe képzelni saját magát... nem lehet könnyű ezt átélni, de ő még is helyt állt. Csodálkozva nézett a fiúra... inkább csodáló tekintettel
- Remek ember vagy, ugye tudod?
Mosolyogva nézett Ryan-re és a kérdésére csak az ablakra szegeztem a tekintetemet... esteledett, igazából neki órára kéne menni-e de mivel nem aludt így csak összegömbölyödött az ágyon
- De igen...
Motyogtaés szempillái alól fel tekintett
|
Lexy
Elengedett. Talán nagyon siettem? Még úgy is van elég időm. Hiszen a préda nem adja meg könnyen magát!
- Ott lesz! Már a teteje látszik is! - mutattam az ég felé. Azzal Jiro -t elküldtem, és mentem tovább vele. Azon gondolkoztam, hogy mivel helyes srác, így nem biztos, hogy továbbra is 'préda' lehet. Mi lesz, ha más csaj csap le rá?
- És mit fogsz először csinálni? Mármint miután lepakoltál. - szóltam, hátha el tudnám kísérni, vagy segíteni tudnék neki.
|
Ryan
Hát igazából.. Nem volt egy könnyű életünk. Anyu volt a Mora, apu meg az ember a kettő közül. Apu rejtélyesen eltűnt.Anyu belebetegedett, és nekem kellett "etetni" a családot. A hugomat én neveltem fel.. Kirán kinyílt a szemem, hogy milyen az élet. Ezért is féltem mindentől..-suttogtam, és lehunytam szemeimet.-Nem akars aludni egy kicsit?-fordultam hátra.
Andree
Akkor meghívlak egy vacsira cica... Ha így akarod!-nevettem fel, majd kivettem neki egy szál cigit, és szájába adtam.-Na gyere, menjünk keressünk valami párost.-vontam vállat, s lágyan átkarolva toltam magam elé, hogy menjen elöl. Igazából hogy bevalljam nézni akartam hátulról.
|
Shin:
Mikor Lexy azt mondja az ő kedvence a társas játék csak elvigyorodom majd elengedem... Sosem szerettem, ha könyű dolgom volt.Ismt zsebre vágtam kezeimet és elindultam.
-Messze van még az akadémia? kérdeztem, miközben fejemet hátrafordítottam.
|
Lexy
Láttam rajta, hogy hülyeséget kérdeztem. Ám amikor megkérdezte, hogy szeretek e játszan...
- Játék? Háát... attól függ, milyen, de nekem a kedvencem a társasjáték! - mondtam egy huncut mosollyal, és szemébe néztem. Remélem értette a célzást és nem arra az unalmas dobókockás játékot érti rajta. Hanem az izgalmasabb, jelenleg két személyes 'játékot'.
|
Eliot
- Valóban nem
Mosolyra húzta a száját, de a következő kijelentésre csak meg csóválta a fejét
- Nem... ez nem számít kivételezésnek mert más is látta. De nem kábítok vele..
Vigyorogva nézett a ányra és mutató ujjával megbökte Twiste orrát, majd szép lassan a száján simított vele végig
- Te azért vagy különleges mert megízlelhettél.
Gúnyosan mosolygott és le sütötte a szemeit és mikor Twiste elmondta, hogy valójában melyik elemet is uralta csak felsóhajtott
- Hasonlítottál az elemedre. Egyébként ez a levegős dolog.. olyan 3 éves került "teljesen" a tulajdonomba...
Hátat fordítva az ablakhoz lépett és óvatosan kinézett azon
- El vagyok vele, de van más amit szívesebben uralnék.
|
Twiste:
- Valóban nem? - vonta fel a szemöldökét, aztán büszke vigyor terült szét az arcán, és kicsit feljebb ügyeskedte magát az asztalon, hogy lábai ne érjenek le, így nyugodtan himbálhatta őket előre-hátra, akárcsak egy kislány. - Ezek szerint, kivételes vagyok...mondjuk, ezt eddig is tudtam - nevetett rá azzal a tipikus csilingelő nevetésével, amitől vagy frászt kapnak mások, vagy imádják, arany középút nincs. Elkalandozva nézett fel Eliotra, ahogy visszagondolt a gyermekkorára, mikor még minden rendben volt, és boldogan futkározhatott a napon, az nem perzselte meg annyira, mint most...csak legyengült tőle, és kapott egy jókora szidást, de totál megérte.
- Tűz...imádtam - bámult a padlóra elkalandozva. - Vad, irányíthatatlan, és épp ezért tartottam különlegesnek, mert ez az egyetlen elem, amit nem lehet százszázalékig elsajátítani, ha egyszer terjedni kezd, megállíthatatlan. Nekem mégis hiányzik - vetett rá egy szomorkás pillantást, aztán az ujjait kezdte tördelni, hogy lefoglalja magát. - Na és...neked hogy fekszik ez a...szél, levegő, nemtudommi dolog?
|
Luka
Gondolkodva meredt Ryan-re, és mivel a szemei csukva voltak így az arc vonásait nézte
- Szóval az elő életemre.
Hümmögöt párat, gondolkodva majd elmosolyodva oldalra biccentette a fejét
- Amióta az eszemet tudom az akadémián élek.. kis korom óta... A szüleim.. a szüleimről nem sok mindent tudok csak azt, hogy valaha ők is ide jártak. Testvérem nincsen... mesélsz te is?
Érdeklődve nézett a fiúra
|
Eliot
- Hmm..
Csalódottan biggyesztette le ajkai szélét, majd felsóhajtott
- Nem szoktam a "jelöltjeimet" kábítani. Soha nem trükközök nekik...
Vont vállat és gondolkodva nézelődött körbe, mi legyen a következő malőr amivel "lenyűgözheti" a lányt...
- Egyébként.. mikor még mora voltál. Milyen elemre szakosodtál?
Érdeklődve lépett a lány elé, kezeit pedig zsebre vágta. A következő trükköt nem a padlás térben akarta végre hajtani.
|
YORU. Mikor belenyal a fulembe, behuzom a nyakam, es a fulemhez kapok. -Nyaaaah~ -allok fel es mellette lepkedek. -Adsz meg? -nyulok mosolyogva a cigi utan. -Egyebkent hivj meg. Veled jottem, es en vagyok a no. Szoval te szerzel be "kajat". -vigyorgok. |
[1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [954-935] [934-915] [914-895] [894-875] [874-855] [854-835] [834-815] [814-795] [794-775] [774-755] [754-735] [734-715] [714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [Korábbi]
|